Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 198 — addig fogadták, mig a gyenge nemzetőri vezetőt kiadására reá nem birták. Kezökben lévén egyszer a szerencsétlen császári biztos, a Duna közepén haladva, ellene szitkozódásból ökölre került a dolog, s ezen vad csoport közül némelyek meg akarván magukat különböztetni, egyikük csakhamar kaszával megsebesítette s ezután vadállatok módjára mindegyikük marcangolni, zúzni, törni, vágni akarván áldozatját, megölték, és az utcákon végig, kurjongások, őrjöngések közt, mintha mind megháborodott volna, az úgynevezett rokkantak házához hurcolták, s ott felakasztják, ha Hajnik Pál, a rendőrségi tanácsos, önszemélye veszélyeztetésével ettől vissza nem tartóztatja a tömeget. S ezzel meg volt becstelenítve a magyar forradalom, és a mint Talleyrand mondta volna „c' était plus qu' une crime, c' était une faut." Ennek megtörténtével a személyes bátorság, a követek biztossága, az egyezkedés lehetősége ketté lőn szakasztva. Hanem mivel e tény előtt és utána sokat beszéltek, világositsuk fel jobban az eseményt. A gróf küldetésének célját, a mennyiben az a fönnebb elősorolt és csak sejtett föltételek alatti kiegyezésből áll, ekkor a királyi leirat törvényes formában nyilvánitása mellett könnyen elérheti vala, ha az csupán a jók, a békések, az értelmesebbek, a birtokosabbak, s következőleg nyugodtabbak, a nem hivatalbéliek és hivatalbéliek, s az országgyűlés képviselői nagyobb részétől függött volna. Okát ezen véleményemnek azon tudomásomban keresem, hogy az elkényeztetett, saját földjén királykodni és igazgatni szerető magyar a szóhoz jobban szokván mint a tetthez, gyanús szemekkel kisérte a mostani viszonyok rendetlenségét, mivel vagyonát féltette, bár másrészről szerette a minden 3-dik évbeni korteskedést. A kihágást a megye székhelyein folyt választásoknál nem igen ked-