Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 15 Ezen nemzetbeli, nyelvbeli s diplomatikai uj állás kivivása, mint mindazon politikai intézmények, melyek a nép érettségéhez, miveltségéhez, értelmi és vagyoni minőségéhez , az érdekek kiegyenlítéséhez vagy aránylagos egymásmelletti megférhetéséhez nem szabvák, nagy áldást keveset s csak elégtételt nyújtott a magyar faj büszkeségének, de valódi hasznot soha sem hajtott. Ha a más nemzetiségi, nyelvbeli s fajbeli súrlódások, izgatások s szunyadásukbóli feleszmélések életbe nem léptek volna, és ha a római lictoroknak maguk eló'tt hordott vesszőnyalábaiból szerzett volna a hon magának tanulságot, hogy csak egyesitett eró'vel lehet nagygyá és uralkodóvá lenni, — mint Corvaja, a hires pénztanár (finanz-tudós) mondta: „Egyesítsetek és uralkodjatok" — ugy azonkivül még a haszon is igen nagy lehetett. Ebben a kórban, mert ugy kell cimeznem, mivel Európának legtöbb népei sinló'dtek benne, megmaradtunk mai napig és ez bukásunkat eló'segitette. Miért? — Mivel nemzetünk nyelvbeli kifejlését tekintetbe nem vettük; nem, hogy jellemünk egészen ellentételes; nem, hogy a más nemzetbeli eleinek ellenséges indulatokkal mutatkoztak irántunk ; nem, hogy önhittségünk, gőgünk s igy politikai rövidlátásunk erőnket túlbecsülte, és a mit evvel meghódítani nem vélt, azt az uj szabadság kivívásával és a nép felszabadításával vélte kivivni. De térjünk vissza. A törvényes nyelv, a mint nyilvánosságra kapott, a magánéletbe is — bár lassan, — de mégis átszivárgott. A fiatalság, mely eddig háttérbe szorittatását miveltség, más nyelvbeni jártasság és tudományos készület hiánya miatt érezte, legalább egyben buzogni kezdett, — a nyelvben. A nagy-nemesi tejfel (haute - créme) nem hódolt ugyan