Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 179 — zási időszakasz folyván le, mely időszakok mindegyikében a magyar seregnek 60,000 főre kellett rúgnia (noha talán 10—15 ezerrel mindig több volt), most táblabiró-világunk túlzás nélkül mintegy 120 ezer kiszolgált katonát talált volna a hazában, kiknek ha egy negyedrészét tökéletesen haszonvehetetlennek, egy más részét élemedettnek is kellene bevallani, mégis 60,000 kész és hasznos katona, és más 60,000 oktatni képes hadi egyén lett volna készen a haza szolgálatára és ekkor a rámákat (vázakat) öregkatonákból képezni s ezek által 100,000 újoncot hamar hasznavehetővé és hadakozóvá tenni lehet vala. A nemzetőrség pedig hamarább beoktatva s kissé disciplinálva, több bátorságot tannsitott volna; mivel a nemzeti becsület, a törvények és családjaik védelme s a fegyverforgatásban szerzett több tapasztaltság több öntudatos önbizalommal látta volna el. — Hanem a mit e rövidlátású táblabírák föl nem fogtak, azt a „nem kell táblabiró-politiká"t szájában hordozó új szabadelvű nemzedék hevenyészni, rögtönözni, és törvény-szabályok által uo-orva akarta elérni. Kezet foghattak ezekkel a forradalom vezetői s élesztői is, kik hasonlóan kelepcébe jutottak, mert midőn a közkívánatnak a hadügyminiszter eleget akart tenni, felhiván több megye nemzetőreit, ők, a vezetők, ezek hasznavehetlenségét csakhamar átlátták s a hadügyminiszternek a nemzetőrök kimélését ajánlák. A hol azonban polgári egyén vezénylett, vagy a táborozást segélé, ott a nemzetőrök felhivattak, hanem mily haszonnal? Exempla sunt odiosa. De hogy egyszer ezen tárgyat kimeritsem, még megemlítem, hogy bár egyes megyék, egyes városok, vagy falvak igen is bátor embereket s jó előnynyel használtakat küldöttek, de nagyobb részük a hadi szellemet csak rontá, mivel fegy nélkül levén, a táborozást az ellenségig*