Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 173 — Hogy egészen végigjátszhassa .... előadását a bécsi minisztérium, de a politikai és diplomatikai illendőséget is megtartsa, nehogy Bécsben is felébredjen az ottani Reiclis­Tag, nem akart még végkép szakítani a magyar ország­gyűléssel s azért a nádor által felhívta Batthyányi La­jost uj minisztérium alkotására, mit Batthyányi csak azon feltétel alatt kivánt elfogadni, ha Jellasicsot Ma­gyarhon további megtámadásától eltiltják. Batthyányi kivánatát mindaddig el nem fogadha­tónak nyilatkoztatta a bécsi kormány, mig az új magyar miniszterek nevei föl nem küldetnek. Ezt megtevé Bat­thyányi, de sürgette is a kormány határozatát, ez azon­ban késett. Az új miniszterek nevei, mivel elébbi liberálisokból, és az átalakulást, vagy is a nemzeti haladást nemzeti lá­bon óhajtó conservativekbó'l állottak, az udvart és a bécsi minisztériumot inkább s elébb kielégíthették, mintsem az akkori honi közvéleményt, mely népszerűségüket az ege­kig nem magasztalta. Batthyányi beligazgatási, törvény­ismereti képességök és higgadt kedélyök miatt választ­hatta őket, meg akarván mutatni, hogy az országnak igenis akarata van kibékülni. Ezek voltak az új miniszterek: Szentkirályi Móric, ki elébb a liberálisok egyike és Kossuthtal pesti követ volt, de a ki árnyékba látván magát szoríttatni, most Kossuthtal ellenkező politikát követett, és az Ausztriával való szoros kapcsolat mellett volt. Báró Kemény Dienes, erdélyi. Ez ugyan az erdély­országi mozgalmaknak egyik főbb vezetője, komolyan tör­vényes téren járó és hazája jobblétét becsületesen akaró liberális volt, de szerepét szintén kijátszván, a mostani engedmények békés útoni kiegyenlítését ausztriai kapcso­latban óhajtotta.

Next

/
Thumbnails
Contents