Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 164 — rosz liireken kivül mitsem hallva, Jellasics és Rajacsics által rábeszélve, a tisztes öreg ingadozni kezde, s már-már a vár feladásáról gondolkozott, midőn Perezel győzelmes kis seregével megjelent s e helyet az ellenség megszállása alól felszabadította. A derék öreg, Zahn altábornagygyal, ki Henczy távoztával igen vágyódott a várparancsnokságra, a magyar ügyet ekkor hagyá el, s vele 80—90 tiszt, kik a bécsi kormányhoz jobban szítottak. A várparancsnokság Hollán alezredesre, derék, fiatal, széptudományu és a császári mérnöki karból átlépett tisztre, — az ó'rségi parancsnokság pedig, midőn egy azelőtt derék magyar törzstiszt, Csuha magát folmentetni kérte, egy időre a buzgó és a pákozdi csatánál magát vitézül kitüntetett Perezei Miklós ezredesre bízatott. Miről azonban később többet. Miután megtettem Pétervárad körül a rendeleteket, s mivel Batthyányi elnök Pestre hivatott, a bácsi sereg fővezérségét Eder becsületes, de túlélt emberre kellé biznom, azonban mellette s alatta báró Bakonyi ezredest hagyám. Eder tábornok tétlenségét ismertem ugyan, hanem eddigi kitartása és az ügy pártolása végett jutalmat érdemelt addig is, míg a neki szánt más helyet elfoglalhatná; s mivel itt darab ideig védelmi állapotra kellé szoritkozni, — utasitással láttam el. Mielőtt Bácsból elindultam, egyúttal a megyei bizottmányt felszólitottam, mikép nemzetőreit jobban szervezze s gyakoroltassa, hogy ekkép a katonaságon s önmagukon is segithetvén, az ég is jobban segithesse őket. Hogy ezt célszerűbben tehessék, több ezer puskát is osztattam ki. Hanem magyar szokás szerint szervezkedésük