Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 162 — oly egyéneket óhajtott s követelt, kik erődítési tudománynyal bővelkedve, felsőbb tiszti rangot viselve, a hiányokat szakértőkkel elmellőzhessék. A bécsi minisztériumnak e nyilatkozat visszatetszett, -— — — — — — s boszankodott azon, hogy egy parvenü miniszter önállóan követelni merészelt. •— A magyar hadügyminiszter a péterváradi vár vezényletére a mérnöki karból kiszemelte a derék, tudományos és bizonyos katonai tekintélylyel biró tábornokot, a magyar Mártont. Sokáig ellenzék ezt, de mert a bécsi kormány ekkor még érdeke miatt a súrlódásokat mellőzni kívánta, ez ellenzés célt már azért sem ért, mivel Márton ezen megtiszteltetés által csiklandoztatván, a meghívást minden lebeszélés dacára elfogadta. Hanem a sors másként intézé a dolgot, s talán jól intézé, mivel a későbbi körülmények és események a szoros katonai rendszabályok alatt felnőtt derék férfit önmagával ellenkezésbe hozhatták volna. A sors, mondám, máskép intézkedett, mert midőn Márton tábornok bútorait és könyveit kötözgette, gutaütésben meghalt. Másról kellé tehát gondoskodni, s a bécsi minisztérium dacára, az uj várparancsnok is a magyar tábornokok és ezredesek lajstromából szemeltetett ki, ezeknek ismert tudománya és katonai magukviselete tétetvén mérlegre. Henczy neveztetett ki, a ki elejénte ügyünkhöz látszott szítani, de a később kifejlett körülmények folytán ellenünk volt, a miért elmozdittatott, s őrizet alatt Budára vitetett, hol a magyar kormány a testvér-fővárosokból történt első kiköltözése után őt ott feledé. Hg. Windischgratz az ekkép szabaddá lett Henczy ben kedves eszközt talált, kit is előzménye és tudománya végett a budai vár parancsnokának nevezett ki. — A feladat nehéz, de kitűnő volt, s a megbántott egyéniség boszuját azzal mutatta, hogy a különben ezer bejá-