Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 146 — a kikkel beszelt, már ezért magáért is „schwarzgeibeknek" tartattak. Az asszonyok berzenkedései mulattattak s örömest tűrtem volna mindent, csak az első magyar törvények helybenhagyást nyerhettek volna; de igy, a mint egyrészről heves és — Széchenyi mondása szerint — nem igen ildomos volt az országgyűlés határozata, másrészről a radical párt, vagyis Nyári, Teleky s Madarász akkori szóbeli, u. m. az Ausztriát becsmérlő camarilla, — — — ármány, fondorlatok, bántalmak stb. kifakadásaik a roszat még roszabbá tették. — Elégületlenek levén ők s elégügületlenekké tevén másokat, az következett, hogy a bécsi kormány által megkezdett nyilvános ellenséges magunktartása kifejlődött, s hogy ez a közös fejedelmi jogba vágó Magyarhonnak, vagyis ennek irányzó szelleme, Kossuthnak alattomos ügynökei által a külföldön szintén kihivatott. Azonban ha igazságosak akarunk lenni, meg kell jegyeznünk, hogy a magyar törekvések inkább függetlenségünk biztosítását, mintsem a rögtöni elszakadást keresték, legalább nem az első időben; mert akkor még minden pártszinezett boldogulást csak Ausztriával karöltve keresett. Az ausztria kormány — akármit mondjon a világ — a finánc- és hadügynek a központtóli elszakitását nem sziveihette, nem pedig azért, mert azt — — — — kezelni megszokta, és ha most ettől elüttetik, bonyolódott, eszélytelen, zavaros pénzrendszere napvilágra jönne egyfelől, más részről pedig pénzcsinálási és jövedelmei forrásait szintén tudatná a világgal. — — — — — A bécsi minisztérium magát ettől megóvni akarván, becsületes politikája mellett reservben tartotta e két tárca