Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 131 — ugyan, de a hol ezek a másik érdekkel ellentétbe jöttek, a kormányi érdek javát magyarázgatá ki. A nevelés, oktatás, ügyvezetés, gazdászat stb. Bécsből kapta az ösztönzést, az ösztönzők pedig bureaucraták — — — — — voltak, Bécsnek alsóbb s felsőbb hadi hivatalnokai, azok rokonai, barátai és mindannyinak szülöttjei. Továbbá .... hasonlók foglalták el a jobb hivatalokat, az otthoniaknak hébe-korban dobván egy-egy csontot. Természetes tehát, hogy ezek átalában németszellemű , következőleg a status quo emberei voltak, kik nem ismertek, de nem is akartak ismerni jobbat, és világos, hogy ezek inkább németek akartak maradni, mint nem értett magyarok lenni. Az alkotmányos igazgatás s a bécsi változások által fölébresztetvén álmukból ezen bürokraták: hacsak Bécs és a főhadi tanács alakzata változott volna, — mint emberek, szeretvén a változást, — s ha az előbbi személyzet megmarad, az ezen változásból eredő rosz hatást még elszivelhetni gondolák. De midőn ezen változás a melléktartományokra és országokra is kiterjedt és az általuk nemzeti szelleme különbségéért is gyűlölt vagy nem kedvelt magyaroknak oly függetlenséget adott, mely magának oly hadügyminisztériumot vivott ki, mely nemhogy alattvalójává lett volna ... a bécsinek, de annak hasonmása, — ez már tűrhetetlennek látszott. Ismervén továbbá a horvát és slavoniai népek kétes hajlamát; ismervén a magyarok viszonylagos kifakadásait; ismervén az előbb megszokott s hasznos közös viszonyoknak ha nem is szakadtát, de felfüggesztését és akadályoztatását s féltvén végre kenyeröket: az uj állapot ellenzékévé lettek. Ezen ellenzéki hajlam a kisebbeknél a felsőbb hivatalbéliek által élesztetett, kik — mint mondám — csupa kormánypártiak és büreaukratákból állottak, másrészt 9*