Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 124 — negyed órával késünk, ki tudja, mi történik? mert a 16 huszár alig menthetett volna meg. Szerencsésen értük el az első örséggel ellátott, az imént emiitett lőporos tornyot, s az őrséget védállapotba parancsolván, azt alig hagytuk el hátunk mögött 1/í órányira, midőn ez is megtámadtatott, de bár számra csekélyebb volt, vitézül viselte s mindaddig tartotta magát, mig Újvidékről egy fél svadron segitségére nem érkezett, mely az ellenséget hátrálásra kényszeritette. A várba körülbelül délutáni 4 órakor érkeztem, s megtiltván minden tisztelkedést, szerényen előre készitett lakomba szálltam. Kevés idő múlva a főhadiparancsnokhoz mentem, hol valódi magyar szivességgel fogadtatám s az akkori körülményekről beszélgetve, ezzel a vár szemlélésére siettünk. A vár maga a legszerencsésebb helyen volt, mert egyfelől a Duna előtt nagy öblöt képezett, mely fölött ágyúival uralkodott, — másfelől széles erődítményei oly nagy tért foglalának el a szárazon, hogy ez az ostromlást csak nagy távolságból engedé megkezdeni. — E fölött pedig kősziklára épült fellegvárával s egész Európában talán a legjobban kiképzett akna-járásokkal (Minen-Gang) lévén ellátva, csak éhséggel vala bevehető. És mégis annyi hibás intézkedéssel és hiánynyal bővelkedett, hogy az ausztriai kormány szerencséjén, mely minden helytelen eljárása dacára ezredévekre látszik megalapitva lenni, bámulni kell. — — — — — — — — Az igaz, hogy az ausztriai kormánynak egész politikája csak a nyugati veszélyek elhárítására irányoztatott, s még ott is mily hanyagsággal léptette életbe védelemszereit! — — — — — Nálunk, miután a török baratsa gos és nem támadó szomszédságában bizott, másrészről pedig, mivel az Oroszbirodalom barátságát néha-