Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

— 122 — olvasni, — de ezek a magyar minisztériumnak mint testületnek kifolyásai nem lehettek, hacsak egyik tagja harmadik kéz által nem tétette; mert a minisztérium még mindig a törvényes téren működött és igy is nyilatkozott, a mit a bécsi szokott phlegmájával tekintetbe sem vett. A dolgok ezen állapotában, — midőn az összes nép előérzete azt sugalta, hogy a háború elkerülhetlen, s igy magát kellemetlen helyzetben látta, — gőzösre szálltam és reggeli 4 órakor Baján kötöttem ki. — Lovaim és segédeim más uton szárazon Kecskemétnek, Szabadkának utasíttattak. Baján nem sokat időzvén, még az nap Verbászra értem, hol szivesen is, nem is fogadtatva, magamat elhelyezem. Másnap s a következő napokon tájékozni kezdém magamat, s az egészből kevés megnyugtatót veheték ki. Egyrészről mellékes .... utakon megkísértették a sorkatonaságot oda hangolni, hogy a rácok elleni háborút a császár érdekei elleni működésnek tekintse, másrészről ki volt a császári kézirat hirdetve, mely a magyar hadügyminisztérium irányában feltétlen engedelmességet parancsolt. Továbbá a vezér öntudatlan eljárását szépiteni akarván, másokat kelleténél többel s rosz akarattal vádolt, következőleg többek irányábani rosz bánása, hogy többet ne mondjak: az egész ottani életet nyilvános s titkos súrlódásoknak tette ki, s igy kellemetlenné tevé. — Szentkirályi Mór mint biztos, az ottani megyebeli és más tisztviselők és a nemzetőrség hanyag és hibás eljárását a valón felül másnak tulajdonitotta, sőt egyenesen roszakarattal, — ha még nem is árulással — terhelte a vezért, a főbb katonai hivatalnokokat s a sorkatonaságot. Másoknak gyávaságot hánytak szemükre, holott ez talán kevés kivétellel a nemzetőrséget illette.