Szokoly Viktor: Mészáros Lázár emlékiratai - 1. kötet (1867)

terhet a szépen hangzó szabadság, egyenlőség, testvériség lobogója alatt jókedvfíleg viseljék, és ama szavak fontosságáért, melyek még nálunk igévé nem váltak, vérüket is áldozzák, — nagy kívánat volt és tán nagyobb, hogysem azt ezen kivételesek felfogni tudták volna. Hanem a magyar agy alkata több perceptivitással, azaz értelemmel, mintsem reflexióval, azaz Ítélettel bírt, s azért, a mit másutt látott vagy hallott, azt honában rögtön behozhatónak vélte, s igy a nemzetőrséget is. Az 1848-iki országgyűlés egy bizonyos irány felé hajlott, de a francia forradalom következtében más irányt nyert, s igy máskép végződött, mintsem azt a legvérmesebb vezetők képzelheték, s tán ha belsejöket meggyóntatják: mintsem kívánhatták volna. — Mihelyt márciusban kiütött a bécsi forradalom, — mit a liongyülés vezetői hasznukra akartak fordítani, - - természetes, hogy a forradalmaktól kölcsönzött eszme utján a végrehajtó hatalom keze alatti katonaság ellenében ellensúlyt akartak teremteni. S ezt, mivel Franciaország valamint az öltözetben ugy a forradalomban is divatkép és mintául szolgál, tőle kölcsönözték; és pedig ettől azért, mivel a némethoni spiszburgerség, íiliszterség és hidegvérűség nem nyújtott oly mintákat, melyeket a heves és könnyű magyar vér assimilálhatott volna. Adott ngyan hozzá a magyarság a magáéból is valamit, de mivel a katonai szellem az országgyűlésen csak quietált kapitányok és főhadnagyok által képviseltetett, e szellem félszegen is fogalmaztatott. Tehát a nemzetőrségi szabályok meghozattak és a törvény kihirdetésével életbe is léptettek. — Itt a magyar, de különösen a hivatalnok ismét embernek mutatta magát, ki vagy többet, vagy kevesebbet tesz, csak azt nem, mit