Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. FEJEZET. A király, a királyi ház tagjainak bántalmazása és a király megsértése. Ministeri indokok. H „O felségének a királynak személye szent és sérthetetlen." A monarchiái államrendszer ezen fundamentális tételét ismétli az 1848-ik évi törvényünk III. czikke mindjárt az 1-sö §-ban; mintegy ezen princípiumból és alaptételből származtatván a többi nagyfontosságú intézkedéseket. A király sérthetetlenségének violatioja tehát, közjogunk egyik fundamentális tételét támadja meg; miért is ezen cselekmény büntetendő jellege főleg e különös szempontból Ítélendő meg. Megkülönböztetőleg a „felségsértéstől", a „crimen laesae majestatis"-tól, melynek esetében a király uralkodói állásában támadtatik meg, s az állami lét fejlődésére szükséges uralkodói jogainak gyakorlatában akadályoztatik, vagy e jogok gyakorlatára képtelenné tétetik: a jelen fejezetben meghatározott büntetendő cselekményekben nem az állami szempont, hanem a királynak, mint személynek, a király személye sérthetetlenségének megtámadása képezi a bűntett alapeszméjét. Régi törvényeink, különösen törvényes gyakorlatunk nem tettek a bűntett körülírásában különbséget e két irány között. Jogtudósaink elfogadták ugyan a német jogászok által a római jogba beleértelmezett, de azokban soha nem létezett megkülönböztetést a „crimen laesae majestatis in genere et specie" között, de ez másra vonatkozott, s nevezetesen a perduellio-nak, a mi szerintük „crimen laesae majestatis in genere" volt, a felségsértés többi eseteitől való homályos, és sem jogtörténetileg, sem dogmaticailag nem igazolható megkülönböztetését czélozta. A mi a büntetést illeti, jogforrásaink nem említenek fel valamely külön esetet, melyben a királynak lealacsonyító szavak vagy nyilatkozatok, jelek általi megsértése: a felségsértés vagy a hűtlenség rendszerinti büntetésével büntettetett volna; de annyi bizonyos, hogy ezen eset is épen úgy tartozott a királyi tábla, s ennek felállítása előtt, a király vagy annak küldöttei által elítélendő esetek közé, mint a felségsértés többi esetei; sőt mai napig is: az 1871. XXXI. 25. §. alapján a pesti kir. törvényszék, mint a felségsértés bírósága itél a király személyének szó, jel vagy tett általi megsértése fölött is. Az 1843-ik évi büntetőtörvény-tervezet lényegesen megkülönböztette a büntetendő cselekmények e két csoportját, s míg a „felségárulásról" a 43. fejezetben rendelkezik: addig a király személye elleni sértő kifejezésekről a 47. fejezet tartalmazza a megfelelő intézkedéseket. A nyilvánosan kiejtett szóbeli sértés 11*