Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

516 Ül. A btkv. tárgyalása részleteiben. épen ugy, a mint azok — a törvény daczára — csaknem teljesen büntetlenek, s minden büntetéstől menteseknek mondhatók Francziaországban. Ne hozzunk törvényeket, melyeknek megszegését „Isten és ember előtt kedves dolognak" lehessen hirdetni. Ne feledjük el azon nagy tekintélyű birói nyilatkozatot, melyet beszédem elején felolvasni szerencsém volt. Szomorú dolog az, ha a törvény megkerülése, ha a törvén)nyel ellenkező birói ítélet, Isten és ember előtt kedves dolognak állitható. Az ily törvény el van ítélve, s birói ítélet, mely a fennforgó eset fölött ily értelemben hozatik, a törvényt, s a törvényhozást ítéli el, tekintetben ne utánozzuk Angliát, nehogy az emlitetjhez hasonló ítéleteket legyünk kénytelenek registraltatni törvénykezésünk évkönyveiben. És én erősen meg vagyok győződve, hogy ha mi Angliát és Francziaországot követjük e tekintetben: nálunk még kevésbé maradandnak el az angol és franczia eredmények — mint ott. Azt méltóztatott mondani, hogy nagy hibája e fejezetnek az, hogy önmagával van ellentétben. Mig t. i. az egyik helyen azt mondja, hogy már a kihívás 6 hónappal büntetendő, később azután azt mondja, hogy ha a felek elálltak a párbajtól: a kihívás miatt és az előző cselekmények miatt senki sem büntettethetik. Igaz t. ház, ez igy áll a törvényjavaslatban; de nemcsak e fejezetnél áll ez, hanem az átalános rész IV. fejezetében a kísérletnél is méltóztattak találkozni két ilyen §-al. Az egyik azt mondja, ha a véghezvitelt megkezdett tettes eláll szándékától: a mi előbb történt, kisérleti cselekmény miatt nem büntethető, ha csak az önmagában nem lenne büntetendő cselekmény. Ugyanott méltóztatott találni, hogy ha valaki már mindazt megtette, a mit a bűntett előidézésére szükségesnek tartott, tehát subjective az egész büntettet minden részleteiben befejezte, később azonban megbánva cselekményét, az ebből származandott eredményt önmaga elhárította : büntetlenség áll elő. Es a t. képviselő ur nem kifogásolta ezeket, pedig ez a két intézkedés is eltérő az átalános szabálytól. És miért állapítottak meg ez esetekre eltérést a büntetőtörvénykönyvek? Mert az igazságügyi törvényhozás nem ragaszkodhatik pusztán merev igazságügyi és jogi tételekhez ; hanem szem előtt tartja azon nagy érdekeket is, melyek a társadalomra nézve elhatározók és mert belátta azt, hogy ezen intézkedése által több bűntett lesz megakadályozható, illetőleg azok eredménye meg lesz szüntethető : ezért — a társadalomnak ezen érdeke iránti szükségszerű engedékenységénél fogva kénytelen e mentő záradékot felvenni, és bűntelennek declarálni a cselekményt, mely — ha csupán ennek ismérvei vétetnek számba — már egy, ha nem is teljesen bevégzett büntettet, de mindenesetre teljesen bevégzett kísérletet képez. Más helyen is méltóztatott tehát már ilyennel találkozni. (Halljuk!) Ha valaki valakit hamis tanuzásra felhív, vagy ha valaki már hamisan tanúskodott, de mielőtt a hamis tanúskodás másnak elitéltetését eredményezte volna a biró előtt, mielőtt ez ítéletet hozott, kijelenti, hogy hamisan tanúskodott: a törvényjavaslat azt mondja, hogy ez esetben is büntetlenség áll be. Az ok ugyanaz ez utóbbi esetben is, a melyet előbb voltam szerencsés említeni. Ha az emiitett tekintetek, melyek az igazságügyi politika követelményeiben találják forrásukat, joggal vétetnek számba a kísérletnél, s a hamis tanuzásról: annál nagyobb joggal van helye a büntetlenség megállapításának a párbaj eseteiben akkor, midőn csak a kihívás történt meg, de a párbajt vívni akarók még nem is szállottak ki, tehát akkor, midőn még a párbaj tettleg nem következett be és semminemű következményei annak még nem voltak. Igen is ösztönt akar nyújtani a törvény arra nézve, hogy a társadalom nevezetesebb emberei, a befolyásos férfiak foglalkozzanak a kihívásra okul vagy ürügyül szolgáló esettel azután is, hogy a kihívás megtörtént; a törvényjavaslat azt akarja, hogy elfogadott kihívás után mód nyujtassék a köztiszteletben álló, és nagy tekintélylyel biró férfiaknak, befolyásuk súlya által elhárítani a már készülőben levő veszedelmet. Es erre nézve azt czélozza a törvényjavaslat, hogy a törvény következőleg szóljon a párbajt vivni akarókhoz és azok segédeihez: „Ha ti — engedve a tisztes és lovagias férfiak békitö tanácsának, dőre és veszélyes vállalkozásoktól elálltok ; ha ti — kiengesztelődve egymással, vérontási forralataiktól lemondotok : én — a törvény, szintén az engesztelödés fátyolát terítem a történtekre, s a veszély elhárításáért elhárítom rólatok a már eddig is érdemlett büntetést." A törvényjavaslat — a büntetlenség Ígéretével akar ösztönt nyújtani a súlyosabb bűntett elhárítására; ezen jótékony, engesztelő, társadalmi intézkedéssel akarja fokozni a békitö férfiak hasznos közbelépésének hatályát. Kikerülni — ha lehet — a nagy veszedelmet az aránylag csekély törvényszegés büntetlensége által. Ez szelleme, indoka, súlya a kérdéses intézkedésnek: nem hiszem, hogy sokan legyenek a tisztelt házban, a kik e humánus intézkedés fölött a szeretetlenség pálczáját törnék.