Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

BT. Rész. XVIII. Fejezet. Az ember élete elleni büntettek és vétségek. — 278—23o. §§. 185 A tüzetes meghatározásnak eddig le nem győzött nehézségei, a legtöbb törvényhozást arra kényszeriték: hogy a nagyobb veszélylyel járó helytelen meghatározás kikerülése végett a megoldást, a tudományra és a gyakorlatra bízzák. A mit HÉLTE után idéztünk, a mit fentebb taglaltunk: az elegendő útmutatásul szolgál; egy értekezésben, egy fejtegetésben teljesen kimenthető a kérdés; a biró tiszta és világos felismerésére juthat az eszme lényegének, és egész béltartalmának; de nem minden formulázható a törvény egy rövid szakaszában, a mi alaposan és körülményesen kifejthető a literaturában. „Az 1791-ik évi törvényhozó — mondja HAUS vonatkozólag az azon évi franczia Gode-ra, elég eszélyes volt, hogy nem határozta meg a praemeditatiot, megemlékezve a jogtudós Javolenius azon megjegyzéséről: „Omnis in jure definitio periculosa." Mi követjük HAus-nak s korunk legjelesebb tudósainak, valamint a törvényhozásoknak példáját és elálltunk a definiálás veszélyes kísérletétől. 9. Megemlítendő, hogy a gyilkosság és a szándékos emberölés tettel és mulasztással is elkövethető; miért is az illető szakaszok akként fogalmaztattak, hogy a szöveg által, az omissioval elkövettett comissiv delictum ne zárassék ki. A ki elzárva tart valakit, s nem ad neki ételt és italt: az ételadás elmulasztása által, tehát omissio által követ el gyilkosságot. 10. A fentebbiek után kevés mondandónk van a szándékos emberölésnek a 267. és 269. §§-ban meghatározott eseteiről. A 267. §. negatív alakban határozza meg a gyilkosság és a szándékos emberölés közti különbséget. Az előre megfontolás kivételével a többi criterionok azonosok. A negatív formulát az ellenkező formulázásokból származott helytelenségek tették szükségessé. Nincs is szükség a halál okozására irányzott szándékon és a halált okozó tetten kivül még egyéb ismérvet a törvényben különösen megállapítani. Ha valaki szándékosan megöletett, de a tettes e cselekményt nem előre fontolta meg, akármi lett légyen a tett oka, föltéve, hogy az, a későbbi szakaszokban vagy fejezetekben külön meghatározott kivételek alá nem esik, a cselekmény a 267. §. alá tartozik. A legtöbb esetben indulatból fog a cselekmény elkövettetni; de mint már megemlitők: ezen fölül is vannak lelkiállapotok, melyek indulatnak nem tekinthetők, s előre megfontolást sem képeznek, s még is tényezői, indokai az emberölésnek. Nincs tehát más, helyes mód, mint az, mely a cselekmény benső constitutiv eleme gyanánt csupán a szándékot emeli ki, s ezt ellentétbe hozva a praemeditatióval, ezen ellentétet negatív alakban fejezi ki. Ezt követi a német büntetőtörvénykönyv is, s ezen methodust hozta javaslatba MITTERMAIER is: Für die richtige Begriffsbestimmung von Mord und Todtschlag in einem Gesetzbuche ist die Frage entscheidend, ob bei beiden Arten positive Begriífe so aufgestellt werden sollen, dass jede vorkommende Todtung in eine der zwei Classen zu stellen ist, oder ob nicht zweekmássiger eine der beiden Arten nur negatív zu bezeichnen ist. Wir glauben, dass die zweite Methode den Vorzug verdient, weil es unmöglich ist, alle Arten unter einen positiven Begriff zu bringen, und die Richter leicht irregeleitet werden konnen. Am richtigsten wird der Gesetzgeber von dem Mordé einen positiven B egri ff aufstellen und den Be griff von Todtschlag negatív fassen (z. B. wer eine andere, unter den Begriff des Mordes nicht fallende Tödtung mit Vorsatz zu tödten verübtj, denn eben bei dem Tod^schlage ist es nicht möglich, einen alle Arten von Tödtungen umfassenden Begriff aufzustellen; wir werden noch sogleich nachweisen, dass die haufig vorgekommene Sitté, bei dem Todtschlage das Merkmal der Verübung in die Gemüthsbewegung (Affect) zu legén, sich nicht gut bewahrt." Nem vigyázhatnak egyébiránt a bírák, ügyészek és a védők eléggé, hogy a szándékos emberölés, a mint szorosan megkülönböztetendö a gyilkosságtól,