Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. XVIII. Fejezet. Az ember élete elleni bűntettek és vétségek. — 278—28 D. §§. i75 tive legsúlyosabb faja esetében is megnyitja a morális imputatio szerinti mérlegezés lehetőségét, és ez által megkettőzi a halálbüntetés kimondhatására, a mellőzhetlen föltételeket. Igaz, hogy mi is a psychologiai kriteriont állítottuk fel a 266.^ és a 267. §§-ban meghatározott cselekmények közt. a megkülönböztetés elhatározó eleméül; de ezen elem nem egyedüli, nem kizárólagos a büntetésnek a biró általi megállapítására nézve. Ezen elemmel mindannyiszor valahányszor a concret bűntett büntetését kell kimondani: mindig concurrálnak a 89. és 90. §§-ban érvényre emelt erkölcsiségi mozzanatok is, s összefüggésben e szakaszokkal, a 266. §-ban azt mondtuk ki, hogy a halálbüntetés egyedül azon esetben lesz kimondandó, ha a 266. §-ban megállapított föltételek mind léteznek, és ha a bűntett körülményei, a tettes motívumainak az erkölcsiség szempontjából való számbavétele, enyhébb büntetés alkalmazását nem követelnek. A hallálal büntetendő bűntett akként különböztessék meg minden más bűntettől : hogy a törvénykezési gyakorlat ne foglalhassa az utóbbiakat az előbbeninek esetei alá. Szorittassék a halálbüntetés, a legsúlyosabb bűntettnek leggonoszabb eseteire, s csak is a legritkábban, s a valódilag legiszonyúbb bűntettre legyen kimondható a halál. E két tételt jelöltük meg kiindulási pontunknak; mindkettőnek iparkodtunk a jelen fejezetben érvényt szerezni. Az elsőt megjelöltük; tüzetesebben ezután foglalkozunk vele. A másodiknak azonban megfelelni véltünk az által, hogy a legirtózatosabb bűntett keretén belől is különbséget állapítottunk meg a szándékosan elkövetett emberölés közt, s a halálbüntetést ezen legiszonyúbb bűntettnek csupán azon eseteire korlátoztuk, melyek gonoszságban a többi ilynemű eseteket fölülmúlják; továbbá az által, hogy még ez utóbbi, tehát nem csupán a nemre, de még a fajra nézve is leggonoszabb esetekben is az enyhítő körülményeknek és így a bűntettnek az elkövetésre behatott motívumok erkölcsi értéke szerinti számbavételére, a tért nyitva hagyva; ez áltü ''kosok ellen elvben fenntartott halálbüntetésnek a biró általi kimondását, pzelhetőleg legcsekélyebb számú esetekre reducáltuk. 278. §. A ki embert előre megfontolt szándékból megöl : a gyilkosság bűntettét követi el, és halállal büntetendő. Mj. 266. §. — Kiüb. 278. §. I. és II. mj. 266. §. A ki embert előre megfontolt szándékból megöl • a gyilkosság bűntettét követi el és halállal büntetendő. Változatlanul átment minden utóbbi javaslat szövegébe és a törvénybe. 279. §. A ki embert szándékosan megöl, ha szándékát nem előre fontolta meg : a szándékos emberölés bűntettét követi el és tiz évtől tizenöt évig terjedhető fegyházzal büntetendő. Mj. 267. §. - Kiüb. 279. §. I. és II. mj. 267. §. A ki embert szándékosan megöl, ha szándékát nem előre fontolta meg: a szándékos emberölés bűntettét követi el, és 10 évtől 15 évig terjedhető fegyházzal büntetendő. Változatlanul átment minden utóbbi javaslat szövegébe és a törvénybe. 280. §. Életfogytig tartó fegyházzal büntettetik a szándékos emberölés : ha azt a tettes felmenő ágbeli törvényes rokonán, házastársán, több emberen, törvénytelen gyermek saját anyján, vagy törvényesités esetében természetes atyján követte el. Mj. 268. §. - Kiüb. 280. §. 60*