Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. I. Fejezet. A felségsértés. 126—138. §§. — A képviselőház tárgyalása. 35 helyébe oly intézkedést kivan a törvényjavaslatba bevenni, mely egyfelől a veszélyes izgatások ellen az állam területét megóvja, de másfelöl a pártélettel együttjáró s annak érdekében szükséges szabad mozgást az illetők részéről biztosítja. Kijelentem tehát, hogy én a határozati javaslatot el nem fogadom. (Helyeslés a középen és a baloldalon.) Helfy Ignácz: T. képviselőház! Rendkívül fontos a kérdés, mely előtt állunk. Mondhatom, hogy ez azon két kérdés, a melyeknek Magyarország legjelesebb fiai századok óta generatiókon át életüket, minden törekvésüket, szivüknek minden dobbanását szentelték. Miről van itt szó? Arról, hogy sanctionálja-e a magyar büntető törvénykönyv nem Magyarország jogait, mint az igen t. államtitkár ur mondá, hogy itt létező jogok megóvásáról van szó, hanem sanctionálja-e a magyar büntető törvénykönyv a realuniót? Ez az első kérdés. Büntető törvénykönyvbe iktatni azt, mi eddigelé hosszú századok óta a politikai pártoknak föküzdelme volt, a mi még ma is az, és a mi mindig az fog maradni, mig Magyarország teljes függetlensége kivíva nem lesz, (Ugy van! a szélső balról) ez az, mit mellékes uton, és nem mint minden alkotmányos országban történt, politikai küzdelmek alapján, hanem criminaliter akarnak megoldani. A másik kérdés már nem specialiter magyar, hanem világkérdés, és ez a szabadság kérdése. A mióta a magyar nemzet él, senki sem védelmezte nála szívósabban a gondolatnyilvánitás, az eszme és a lélekismeret szabadságát. Ennek korlátozásáról van itt szó és pedig oly nagy mérvben, mint a minőre, — bármit mondjon ezzel szemben az igen tisztelt államtitkár ur — én nem emlékezem és az összes parlamenti történetből nem tudnak más példát, mint III. Napóleon császár korát. És, a mint alkalmam lesz bebizonyítani, még ott sem mentek oly rendkívüli szigorig, mint a mennyire a jelen törvény kiterjeszkedni akar. Mielőtt e két kérdésnek elemzésére átmennék, röviden megjegyzést kell tennem arra, a mit a t. államtitkár ur a halálbüntetésre vonatkozólag Mocsáry képviselő úrral szemben állított. Már az előttem szólott Simonyi Ernő képviselő ur megjegyezte, hogy Mocsáry képviselő ur távolról sem védelmezte és nem is állította azt, hogy a felséggyilkolásra ne legyen halálbüntetés szabva akkor, mikor a halálbüntetés el van fogadva. Azonban legyen szabad figyelmeztetnem a t. államtitkár urat arra, hogy ö talán még sem áll a tudománynak azon szédelgő magaslatán, a melyen magát oly nagy applombbal bemutatni iparkodik, midőn azt állítja, hogy a felséggyilkolás ép oly alacsony és gaztett, mint minden más gyilkolás. Engedelmet kérek, lehet azt mondani, hogy súlyosabb, lehet mondani monarchicus és állami tekintetekből is némelykor, hogy ez sokkal súlyosabban büntetendő, mint más emberölés; de azt állítani, hogy aljas bűntett, és hogy egy niveaun áll a közönséges embergyilkolással, nem lehet és talán az összes jogtudomány terén ezt legelőször Csemegi államtitkár ur mondotta. Hogy lehet összehasonlítani oly két bűncselekményt, a melyek egyikének oka mindig aljas boszu, vagy pénz, vagy más ajjas vágy, mig másikának, a mely mindenesetre az államegység személyesitöje ellen irányul, alapja mindig valamely eszme, ha rögeszme is, vagy politikai fanatismus, a melynél tehát a tett nem aljas szándékból történik. Ezt eddigelé soha senkinek a római Cassiusoktól kezdve az Orsini esetéig, soha eszeágában nem volt egy jogásznak sem ez eseteket összezavarni. Egyébiránt legyen szabad kettőt megjegyeznem a tisztelt államtitkár urnák. Először, hogy röviden végezzek azzal a személyes kérdéssel. Azt méltóztatott mondani az államtitkár ur, hogy én a jogtudományban nem vagyok jártas s ezt be is bizonyítottam. Erre megfelelt már az előttem szólott tisztelt barátom. Megengedem, ebben sohasem makacskodom, meglehet, hogy be is bizonyítottam, de a külömbség köztem és az államtitkár ur közt az, hogy én legfölebb bebizonyítottam, a mit magam állítottam ; holott az