Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. XVII. Fejezet. A rágalmazás és a becsületsértés. — 259 —260. §§. 447 azért, mert az irásba foglalás, a nyomdára való előkészítés, vagy a rajz előkészítése, metszése, fényképezése, nagyobb fokú konokságot, átgondolást és kiszámított tervszerűséget tételez fel; másodszor, mert a nagyobb nyilvánosság a rágalmazottat illetőleg veszélyesebb; a sérelem a terjedés nagyobb aránya szerint nagyobb. De nem minden tűnődés nélkül állapíttatott meg a 248. és 249. §§-ban az államfogház. A rágalmazás minden körülmény közt alacsony és gyalázatos, sok esetben igen veszélyes bűntett. A custodia honesta, ezen inhonestus cselekményre: alig tekinthető megfelelő büntetésnek. Az elhatározó indok e büntetési nem elfogadásánál az volt, hogy a hazánkban uralkodó fogalmak szerint, ezen tekintet a sajtó iránt, nem mellőzhető. Azt pedig, hogy a súlyosabb esetben custodia honesta, az enyhébb esetben pedig fogház vagy börtön alkalmaztassák: az igazságos retributionak nem igazolható megsértését képezte volna. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése. A rágalmazás büntetése fogház, a bizottság tehát azt azon esetben is, ha nyomtatvány által követtetett el, a M. J.-tól eltérőleg, mely államfogházat rendel, fogházzal büntetendőnek tartja. Mert nem látja indokoltnak, hogy mig az, ki polgártársáról élő szóval többek előtt oly tényt állit, mely valódisága esetében, az ellen büntető-eljárás megindítására adna okot, vagy azt a közmegvetésnek tenné ki, fogházzal büntettessék: az, ki azt nyomtatvány utján teszi, tehát a rágalmazott becsületét sokkal mélyebben sértő, a terjesztésre legalkalmatosabb és azért legveszélyesebb módon követte el, ezen alacsony cselekvényeért a custodia honesta jellegével biró államfogházzal büntettessék. „A custodia honesta ezen inhonestus cselekményre alig tekinthető megfelelő büntetésnek." (L. a megelőző min. indokokat.) 260. §. Rágalmazást követ el, és egy évig terjedhető fogházzal büntetendő : a ki mást valamely hatóság előtt büntethető cselekmény elkövetésével vádol, ha vádja valótlannak bizonyul, és a hamis vád bűntette vagy vétsége fenn nem forog. (227. §.) Mj. 217. §. - Kiüb. 280. §. A II. mj- a hamis vádról szóló 13-dik fejezetben a következő, az I. mj.ban hiányzó szakaszt tartalmazott: „217. §. Egy évig terjedhető fogházzal és ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, a ki a vád valótlanságát nem tudva mást a hatóság előtt valamely büntetendő cselekménynyel vagy fegyelmi eljárás tárgyát képező kötelességszegéssel vádol." (V. ö. fent 381—382. 1.) — A kiüb. e szakaszt kihagyta és pótlására ezt vette fel, mely változatlanul átment a törvény szövegébe. 260. §. (uj §.) Rágalmazást követ el és egy évig terjedhető fogházzal büntetendő : a ki mást, valamely hatóság előtt, büntethető cselekmény elkövetésével vádol, ha vádja valótlannak bizonyul, és a hamis vád bűntette vagy vétsége fenn nem forog. (227. §.) V. ö. a ministeri indokolást a mj. 215—217. §-aihoz (376—381. 1.) és mj. 247. §-ához 7. alatt (443. 1.); továbbá a kiüb. tárgyalását és jelentését 381—382. 1. A képviselőház igazságügyi bizottságának jelentése. 260. §. (Uj §.) Aki valakit a hatóság előtt büntethető cselekményről alaptalanul vádol, de vádjának valótlanságát nem tudta, a hamis vád büntettet nem követi el, mint ezt a M. J. 217. §. kihagyásának indokolásában kimutattuk. (382. 1.)