Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. XVII. Fejezet. A rágalmazás és a becsületsértés. — 258—277. §§. 433 felvetett kérdéseit ? el vannak-e hárítva a nehézségek? e törvénykönyvre vonatkozólag is azt kell mondanunk, hogy a jövőnek és a javításnak ebben is sok maradt fenntartva, s nem egy nagyon vitás kérdés előtt vagy kitért a törvényhozás, vagy továbbra is homályban hagyta azt. Nem kis része van a nehézségek tekintetében azon ténynek is, hogy különösen ezen fejezetnél nem lehet a részletekbe menni, az átalános kifejezések pedig nem zárják ki a félreértés és félremagyarázás lehetőségét, s talán a határozatlanságtál sem mindig mentek. És mást még sem lehet tenni, mert nem lehet a törvényben felsorolni sem azon érzelmeket, sem azon szavakat vagy tetteket, melyeknek más ellenében való kifejezése, illetőleg használata sértőnek, a becsületet vagy a reputatiot megtámadónak tekintetik. A sértés módjai és alakjai annyira változatosak és oly sokfélék, hogy csakis a régi kornak tapasztalatlan törvényhozásai vállalkozhattak ezek specificált meghatározására. Más körülírás itt alig képzelhető, mint megjelölése az eredménynek, mely előidéztetik vagy előidéztetni czéloz tátik. És ha alaposan lehet is ellenvetni, hogy a törvény ily fogalmazás mellett bizonytalan és határozatlan: ez ellenvetés ellen nem hozhatunk fel alaposabb védelmet, mint STARKiE-nak következő szavait. „Legyen bár igy: mit jelent ez? Más következtetést nem lehet ebből vonni, mint azt, hogy az emberi törvények nem számithatnak tökélyre, s hogy nem található fel oly általános meghatározás, mely a végtelen változatosságoknak alávetett valamennyi cselekményre, absolut biztossággal leg3'en alkalmazható." Ezek előrebocsátása után megjelöljük a törvényjavaslat kérdéses fejezetének lényeges intézkedéseit; az ekként megjelölt lényeges határozványok részletes keresztülvitelének igazolását, az egyes szakaszok indokolásánál fogjuk megkísérlem. Törvényjavaslatunk a becsület elleni támadások két faját különbözteti meg: a rágalmazást és a szoros értelemben vett becsületsértést, a mai jelentményében elfogadott injuriát. Törvényjavaslatunk eltér tehát a belga törvénykönyvnek azon rendszerétől, mely eltekintve e denontiation calumnieusetöl, vagyis a hamis vádtól, három faját különbözteti meg a becsület és a becsülés (considération) elleni támadásoknak, melyek egyike a calomnie, másika a diífamation, a harmadika az injure. Nem fogadtuk el ezt azért, mert a calomnie és diífamation közt, sem a törvénykönyv 443. és 444. czikkei, sem a megkülönböztetést támogató szónokok érvei nem mutatnak fel oly különbséget, mely a sértés egy és ugyanazon eredményének, két külön szó vagy eszme általi kifejezését szükségessé tenné. Ezt elismeri maga a büntetőtörvénykönyv, midőn a calomniera, valamint a diffamation-ra ugyanazon büntetést állapítja meg. Nem tekinthetjük ugyanis, egy külön bűntett alkotásának indokául azt, hogy bizonyos esetekben a törvény megengedi azon tény valódiságának bebizonyítását, melyet valaki egy másik személy ellen nyilvánosan felhozott, s mely azt, a ki e ténynyel terheltetett, a közmegvetésnek teszi ki, de az állító állításának valódiságát nem volt képes bebizonyítani; míg ellenkezőleg más esetekben, az állítás valódiságának bebizonyítása a törvény által lévén kizárva, ez utóbbi esetben, a becstelenitő ténynek dili tója, annak bebizonvithatásától, hogy az, a mit állított,. 55