Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. XV. Fejezet. Kettős házasság. — 25i—253. §§. Ul Ellenkezőleg e rendelkezéssel s eltekintve a hét évi időtartamtól, a mi felfogásunk szerint épen positiv adatok léte kívántatik arra nézve, hogy a távollevő házastárs meghalt, mely positiv adatok épen azt igazolják, hogy az elhagyott házastárs alaposan élhetett azon meggyőződésben, hogy házassága megszűnt. Foroghat-e fenn igazolt tévedés a házasságnak törvényes felbontása vagy megsemmisítése tekintetében? Nem lehetö-e, hogy valaki, a ki csupán asztaltól és ágytól választatott el, házasságát feloldottnak vagy megsemmisitettnek tarthassa? Ez kizárólag ténykérdés lévén: a jelen fejezet megállapításainak indokolásánál érintetlenül hagyható. A jelen fejezetnél csakis annak megemlítése bír súlylyal, hogy a mennyiben alapos okoknál fogva ily tévedés csakugyan előfordul, s ha ennek folytán a tévedésben levő második házasságra lép, a bigámia nem lesz ellene megállapítható. A bűntett anyagi alkatrészét illetőleg a törvényjavaslat az első, érvényes házasság fennállása alatt kötött második házasságot föltételez. Ezen két föltétel kizárja tehát azon esetet, ha vagy az első házasság nem volt érvényes; vagy pedig, ha a második házasság nem köttetett az érvényes házasságkötésre megállapított formák megtartásával. A házasság érvénytelensége alaki semmiség folytán alig jöhet kérdés alá. Ha például az első egybekelés simulatio eredménye volt; ha a házasságot színlelő fél barátja vygy czinkosa, ennek megbízásából papnak öltözött, s ezen álcza alatt végezte a szertartást: ez esetben házasságról nem is lehet szó. Ezen eset, mint már emiitettük (401. 1.), a 233. §. intézkedései alá esik. Másképen áll azonban a dolog, ha az egyházi assistentiát és szertartást oly személy végezte, a ki erre az egyházi hatóság által felhatalmaztatott (collatio vagy investitio), ámbár ez utóbbi, a felhatalmazott személyre, és annak lényeges tulajdonságára nézve tévedésbe ejtetett. A harminczas években az alföld egyik népes városában, melyben a parochia teendői, a ferencziek szerzetének tagjaira vannak bizva : megjelent egy szerzetes, s a rend tartományi főnöke által aláirt küldő-levelét, a zárda ideiglenes főnökének átadva, magát az újonnan oda küldött zárdafönöknek igazolta. Iratai az egyházi törvények szerint beküldetvén a megyés püspökhöz: az akkori Csanádi püspök az új zárdafönoköt ellátta a plébánia vezetésére szükséges felhatalmazással. Az ekként autorizált egyén, több éven át teljesítette a lelkészi, valamint különösen a zárdafönöki hivatást; mig évek elteltével kiderült, hogy a zárdafönök egy régen kilépett egykori ferenczrendi clericus, s későb katona, a ki a katonaságtól megszökvén, útjában az emiitett városba zárdafőnökké küldött szerzetessel találkozott, s ezt meggyilkolván és elásván : a meggyilkoltnak ruháit és iratait elvette, s ennek rendeltetése helyén és neve alatt, guardiánnak jelentkezett. A gyilkos elfogatott, s a katonai bíróságnak átadatván, a legsúlyosabban megbüntettetett. De ezzel nem szűntek meg a bajok, melyek a hosszú időn át gyakorlott lelkeszkedése következtében előállottak. Különösen az álszerzetes assistentiája mellett kötött házasságok érvényére nézve merültek fel kételyek, mely kételyekhez csatlakoztak, s illetőleg ezekből felmerültek a gyermekek törvényességét, azok családi állását s örökösödését érintő kérdések is. Több eset volt, hogy a pseudo-barát előtt házasságra lépett felek egyike