Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. XIV. Fejezet. A szemérem elleni bűntettek és vétségek. — 239. §. 395 Azt nem lehetne ugyanis kikerülni vagy legalább a legtöbb ilynemű esetben nem, hogy a második bűntett, az azt előidéző, az azt kisérö, az azt előmozdító minden körülménynyel vizsgáltatván: fel ne merüljön azon bűntett is, mely amannak vagy előzője vagy kísérője, s mely ezzel szorosan összefügg. A titok megőrzése tehát, ily esetekben csaknem lehetetlen. Ha mégis ennek daczára sem emelne vádat az állam: nem maradna fenn elfogadható ok, a melylyel ezen hallgatását vagy elnézését igazolhatná. Ily esetekben tehát büntetlenül hagyatnék a gonosztevő, vagy legalább is mellőztetnék a concurráló büntettek egyikének, talán a legsúlyosabbnak büntetése: a nélkül, hogy a czél, a szemérem elleni támadásnak titokban maradása eléretnék. A szerencsétlen áldozat iránti kímélet helyett: a gonosztevő iránti elnézéssé s engedékenységgé fajulna a szabály; ez pedig nem lehet czélja a törvényhozásnak, midőn bizonyos büntettek üldözését a sértett fél iránti kíméletből, ennek indítványától tette függővé. Tegyük fel az esetet, hogy egy kéjencz altató szerekkel tehetetlen állapotba hoz egy tisztességes nőt, s ennek ezen állapotát aljas kéjvágyának kielégítésére használja. Tegyük fel, hogy a merénylet közben megjelenik a nő férje vagy rokona, s némely körülményből gyanút merítve, a bezárva talált ajtót betöri, de midőn a szobába lépne, a gonosztevő által agyonszuratik. Lehet-e ez esetben az emberölés büntette miatti vizsgálatot végig vezetni a nélkül, hogy ez a másik bűntettre is kiterjesztessék. Nem fog-e a vizsgálat közben kikerülhetlenül felmerülni, s világosságra hozatni azon másik bűntett is, melynek az emberölés úgyszólván csak folyománya volt ? A ki a vizsgálatok menetét ismeri: az belátja, hogy ily esetben a titokbanmaradás képzelhetlen. Az tehát, a mi egyedül igazolhatná az állam actiójának tétlenségét, a nő érdeke, az többé nem védhető meg: a bűntettes érdeke pedig nem igazolhatná a büntető hatalom gyakorlatának akadályozását vagy megszorítását. A törvényjavaslat 127. §-ának 1. pontja a mondottak után nem egyéb, mint elfogadása a helyzet szükségszerű következményeinek, mint érvényesítése az állam igazságügyi érdekének, oly esetben, melyben nem forog fenn többé helyes ok az igazságügyi követelmények mellőzésére. A 2. és 3. pontok a bűntett rendkívüli súlyos voltában találják igazolásukat* A mi különösen a 3. pontban meghatározott eseteket illeti, ezeknek kivétele a sértett általi indítványozás föltétele alul, mintegy kiegészítését képezi azon eszmének, mely már a 112. §. utolsó bekezdésénél irányadó volt. Egyébiránt a 223. §. 1. pontjában megjelölt személyek által elkövetett bűntett — a sógorok kivételével — ha az erőszak nem is járul hozzá: mint vérfertöztetés lenne büntetendő. Minthogy pedig ezen bűntett miatti üldözés nincs függővé téve a sértett fél indítványától: következetlenség lenne a súlyosabb, a minősített esetben, a korlátozó rendszabályt fenhagyni s az enyhébb esetben azt nem alkalmazni. [2] Ministeri értekezlet. Kozma Sándor főügyész a sértett fél indítványára üldözhető bűnös cselekmények közé felvétetni óhajtaná azon súlyosabb bűntetteket is, melyek a család körében elkövettetnek, így pl. ha az apa erőszakos vérfertöztetést követ el leányával, a családtagokból 50*