Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

26 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. tette: akkor nem ke'rdezzük azt, vájjon épen a fölhívás által idéztetett-e elö az eredmény oly fokban, a mint bekövetkezett, s vájjon egyedül e felhívás volt-e oka a bekövetkezett eredménynek? Büntettetik ezen esetben ugy, mint hogy ha a törvényben meghatározott felbujtási fogalom valóban léteznék. Ez pedig különbség. Az egyik confusio idearum, a másik pedig a helyes ideának alkalmazása, t. i. a kivétel a törvény alól. Ezen kitérést mellőzve, hát a 43-ki javaslat nem épen ugy bűnteti-e a felhívást, mint a jelenlegi javaslat, azon különbséggel, hogy a büntetési tétel sokkal nagyobb? Méltóztassék elolvasni a 425. §-t, a mely azt mondja: „A ki valamely általa czélba vett és határozottan kijelölt oly cselekvésre, a mély a fennebbi 420. §. rendelete szerint felségsértésnek tekintendő, mást az 51. §-ban körülirt módon felbujtott és reá vett: mint felségsértő leszen büntetendő, habár felbujtásának következtében, a kit felbujtott, a kitűzött felségsértési cselekvésnek véghezvitelére még semmit nem cselekedett is." Tehát életfogytig tartó rabsággal bünteti a felhívást, mert a fogalomban nem a felbujtás, hanem a felhívás van. Bünteti azt, a ki felhi valakit : ámbár a felhívott egyén még semmit sem tett arra, hogy a felségsértés cselekménye elkövettessék, ami tulajdonképen kizárja a felbujtás fogalmát, és egyszerű felhívássá válik. Tehát életfogytig tartó rabsággal bünteti a felhívást magát, míg ellenkezőleg ezen túlszigorú javaslat, a mostani, melyet a t. képviselő ur a 43-iki javaslat mintájára átdolgoztatni akar, erre a cselekményre vonatkozólag egészen máskép, az én felfogásom szerint sokkal enyhébben intézkedik. íme itt van a 134. §. „A ki gyülekezeten nyilvánosan szóval, vagy a ki irat, nyomtatvány, képes ábrázolat terjesztése vagy közszemlére kiállítása által a felségsértés elkövetésére egyenes felhívást intéz, — a mennyiben az irat vagy nyomtatvány, vagy képes ábrázolat tartalmát, illetőleg jelentését tudta: öt évtől tiz évig terjedhető fegyházzal, — a 127. §. 1. vagy 2. pontjában meghatározott felségsértés elkövetésére irányzott egyenes felhívás esetében azonban, öt évtől tiz évig terjedhető államfogházzal büntetendő." Nem életfogytig tartó fogházzal tehát, hanem 5—10 évig terjedő államfogsággal. De még ezzel nem értünk véget, ezt is bizonyos esetekben túlszigorúnak tarthatni és igy következik ezen rettenetes drákói javaslatnak, ezen a sajtószabadságot megsemmisítő javaslatnak még egy intézkedése, a mely az életfogytig tartó rabságot, mit a 43-iki javaslat rendel, még lejebb szállítja. Ezen intézkedés igy szól: ha a felhívás teljesen sikertelen maradt: a büntetés öt évi államfogházat nem haladhat túl. A 43-iki javaslat tehát életfogytig tartó rabságot; ezen javaslat pedig, ha eredmény nem következik be : öt évnél tovább nem terjedhető államfogházat rendel. Én a t. képviselő úrra apellálok: van-e különbség az 5 évi államfogház maximum, és az életfogytigtartó rabság, mint maximum között? Ha van különbség: akkor a t. képképviselő ur kénytelen lesz azt bevallani, hogy a 43-iki javaslat alapján való kidolgozás nemcsak súlyosbítaná a büntetést, hanem ennél többet eredményezne : a 43-iki javaslat szellemében való átalakítás még a tényálladék tekintetében is igen lényeges súlyositást eredményezne; mert a 43-iki javaslatnak általam felolvasott 425. §-a még csak nem is kivan, nem is követel nyilván felhívást, gyülekezetnek mozgalomba tételét, hanem megelégszik a titkos egyszerű négyszemközti felhívással, mire nézve a jelen törvényjavaslat semminemű büntetést nem állapit meg, hogyha a szövetkezés nem jött létre. A 43-iki javaslat ezen titkos, egyszerű, négyszemközti felhívást, ha semmi eredménye nem volt is, életfogytig terjedő fegyházzal bünteti: míg a jelen törvényjavaslat ily felhívásra egy órányi büntetést sem szab. (Helyeslés a középen.) Az előttem szólott t. képviselő ur elmélkedett a halálbüntetésről, mint politikai Halálbüntetés politikai bün- bűntettnek büntetéséről, és annak megengedhetlenségéröl. Én is tettek esetében. olvastam egyetmást a halálbüntetés megengedhetetlenségéröl politikai büntettek esetében. Téves azon felfogás, — nem itt mondatott, hanem máshol, —