Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. XII. Fejezet. A hamis tanuzás és hamis eskü. — 2i3. §. 3i3 [2] Ministeri értekezlet. (203. §.) Csemegi Károly államtitkár utal arra, hogy a 203. §-ban a kérdés azon fordul meg : vájjon kifejeztessék-e, mint a törvényjavaslatban van — az, hogv büntetéssel sújtandó, a ki az ügy lényeges körülményére nézve hamisan tanuzik, vagy pedig a „lényeges" szó kihagyassék? Igen gyakran vall valaki eskü alatt oly dolgot, mely nem igaz, de vallomása nincs befolyással a biró ítéletére. Ha tehát a „lényeges" szó elmarad, akkor ily esetben is tartoznék a biró a hamis tanúskodást kimondani ; ha azonban nem mondaná ki, a mint előre látható, akkor a törvény ellenére Ítélne. Ezt ki akarta kerülni a törvényjavaslat, és azért vette fel a szövegezésbe a „lényeges" szót. E tekintetben a magyar törvényjavaslat eltér több külföldi törvénykönyvektől, melyek nem tartalmazzák ezen szót, mivel szerzőik attól tartottak, hogy a lényeges és lényegtelen körülmény közti határvonal megállapítása vitás, sőt lehetetlen lesz. Funták Sándor ügyvéd nem elégszik meg a „lényeges" szó felvételével, hanem kifejeztetni kívánja azt is, hogy azon esetben forog fenn a hamis tanuzás, ha a biró az illető tanúvallomásra alapította Ítéletét. Sárkány József törvényszéki elnök utal arra, hogy az Ítélet indokaiból mindig meg lehet tudni, melyik vallomás a lényeges és melyik nem? A mely vallomás nincs megemlítve az ítélet indokaiban, azt a biró nem tartotta lényegesnek, tehát az Ítélet alapjául sem szolgált. Csemegi Károly államtitkár Funták indítványára azt jegyzi meg, hogy az csakis a legal theoria szerint volna elfogadható. Sárkány észrevételére pedig felhozza: hogy nem lehet valamely cselekmény criminalisticai momentumát attól feltételezni, hogy a biró vagy a jegyző, ki az Ítélet indokait készítette, birt-e kellő belátással arra nézve, hogy a lényeges körülményeket a lényegtelenektől megkülönböztesse? Naponként tapasztaljuk, hogy egyik biró nem ugy indokolja az ítéletet, mint a másik. A civilisált Európának valamennyi bűnvádi eljárásaiban a bizonyítékok szabad mérlegezése van elfogadva. Egyátalában nem határozható meg tehát, hogy melyik bizonyíték hatott meggyözöleg a bíróság egyes tagjaira, és melyik nem ? Az Ítélet indokai rendesen azon bizonyítékokat tartalmazzák, a melyek az indokok készítőjére meggyözöleg hatottak. A bírói collegium egyéb tagjainak meggyőződésére hatott indokok azonban rendszerint mellőztetnek. Következik ezekből, hogy az Ítélet indokai az első forrást képezik arra nézve, hogy mi lényeges, és mi nem ; de nem az egyetlen és kizárólagos forrást. Ha tehát el is fogadható az, hogy lényeges azon körülmény, mely a bíróság véleményének megállapítására befolyással bírt, de ettől egészen különbözik, hogy mi vétetett fel az Ítélet szerkesztője által az indokolásba. Fábiny Teofil kir. táblai alelnök Funták indítványát nem fogadhatja el, de a törvényjavaslat szövegezése tekintetében is aggodalmai vannak. Elismeri ugyan, hogy eddigi praxisunk szerint is a hamis tanuzás csak azon vallomás miatt mondatik ki, mely lényeges körülményre vonatkozik, de attól tart, hogy a „lényeges" szónak a törvénykönyvbe való felvétele következtében a felek számára igen sok esetben létezni fog egy kibúvó ajtó, melynek segítségével a büntetést kikerülik. Felveti továbbá azon kérdést, vájjon, ha valaki megkérdeztetik, hogy tud e még valamit az esetre vonatkozólag, és ö azt mondja, hogy nem, később azonban kiderül, hogy igenis tudott még valamit: ez hamis tanúskodásnak fog-e mondathatni, vagy nem? Csemegi Károly államtitkár erre azt válaszolja, hogy ez igenis hamis tanúskodás, mert a tanú tartozik megmondani mindazt, a mit a tárgyra vonatkozólag tud. Sárkány József törvényszéki elnök azon kérdést intézi a javaslat szerzőjéhez, vájjon a sérült és káros egyszerű tanúnak vétetik-e vagy nem?