Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)
200 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. A t. államtitkár ur szíves volt itt mind angol, mind olasz nyelven idézeteket felhozni, nagy solatiummal hallottam, megértettem, s köszönöm. Engedje meg, hogy arról, a mit e párt ellen odavetve vádul, gyanúsításul mondani méltóztatott — hogy a radicalismusnak kinövései gyakran, midőn uralomra jönnek, a legiszonyatosb önkényt tanúsítanak, — ne vitatkozzunk, hanem engedje meg, hogy német nyelven csupán arra figyelmeztessem, hogy: „Der schrecklichste der Schrecken das ist der Csemegi in seinem Wahn." (Hosszas derültség.) Miután pedig a t. államtitkár ur odavitte a dolgot, hogy már három nyelven, söt az előadó hazai nyelve mellett négy nyelven is delectálta a közönséget, én az ős törvényhozás és szent irás szavaira kívánok hivatkozni. (Halljuk!) Én idézetet mondok, alkalmazásul a t. államtitkár úrra, arabs nyelven; nem tudom megérti-e! (Derültség.) A Koránban t. i. foglaltatik ezen aranymondat: „La tháfál ma il ghehir man lá tárid an yáfál maáak — Allah yuáddy aala his kulinsán hassab amatu." Ez a radixa a keresztény felebaráti szeretetnek és örök igazság, a melyre csak azután épült a jus privatum és positiv törvény: „Ne kívánd felebarátodnak, a mit nem kívánsz, hogy mások neked cselekedjenek, mert Isten visszaadja neked azon mértékkel, a melylyel te másoknak mérsz." T. Csemegi ur és a kormánypárt ki akar bennünket forgatni, rekeszteni még csak a lehetőségéből is annak, hogy ily csekély számban, megfogyva, a választó közönség figyelmét felhívjuk arra a nyomorra, melyet önök a hazában terjesztettek, hogy a választó közönség szemeit feltárjuk, (Helyeslés a szélső baloldalon) hogy akkor, midőn maga a törvény, a Deák Ferencz által vezetett kiegyezés alkalmával hozott törvény 10 esztendőre tért nyitott jobbitmányok eszközlésére, önök azokat kézzel lábbal maguktól eldobják. Ha önök ezt akarják, akkor előttünk van a szent czél, visszaadni önöknek a kölcsönt, s mindent elkövetni arra, hogy többségre jutva, édes hazánkat e kormánytól megmenthessük. (Elénk helyeslés balfelöl.) Simonyi Ernő: T. ház! Nem tudom, van-e valaki e házban, a ki azt hiszi, hogy itt vannak akár egyének, akár pártok, kik az ország alkotmányát, vagy annak trónját megtámadni, veszélynek kitenni, vagy megingatni óhajtanák; hanem törvények alkotásánál méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy becsületes emberek közt törvényre szükség nincs, mert azok magok közt intézik el az ügyet; a törvény szüksége mindig csak ott áll elő, a hol az egyik a másiknak jogait elkobozni, eljárásával amazt megkárositni akarja. E jogok megtámadása és megkárosítása nem csak anyagi, hanem szellemi is lehet, s jogokat épugy lehet elkobozni, s megkárositni, mint a vagyont. Ha visszapillantok a háznak hangulatára, midőn e szakaszt az igazságügyi bizottsághoz visszautasította, s látom az előttünk fekvő eredményt a bizottság újabb tanácskozása folytán, valóban azt mondom: „adtál uram esőt, de nincs köszönet benne!" E két szöveg bizony alig mutat fel valami különbséget, egyátalán nem biztositja azt, a mit igért, t. i. a politikai kérdéseknek szabad discussióját: mert hogy valaki legyen e házban, ki ezt elfojtani akarná, nem hihetem, mivel az az alkotmány megsemmisítését czélozná; de ha nem czélozza, akkor ne adjon a kormány kezébe oly fegyvert, melylvel ez eszközölhető. Az előttünk fekvő szövegezés szerint e szakaszban több oly tétel van, mely az alkotmányos, törvényes fogalmakkal egyáltalán meg nem egyeztethető. Az igazságügyi bizottság azt mondja, hogy ö nem osztozik a képviselőház azon nézetében. Engedelmet kérek, ez nem lehet kérdés. Itt a képviselőháznak nézete lehet csak irányadó, Es ha ez igy van, akkor az igazságügyi bizottság tagjai visszautasították volna, azaz lemondhattak volna a bizottsági tagságról, de elfogadni ezen eljárást s azután azt mondani a hozzájok utasított javaslatra, hogy nem osztoznak a képviselőház nézetében :
