Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. VI. Fejezet. Az alkotmány, a törvény, a hatóságok stb. elleni izgatás. — I7I —174. §§. 181 Arra nézve minden kételyt kizárnak a ministeri indokoknak e §-ra vonatkozó következő szavai: Törvényjavaslatunk 170. §. (most 173.) egyenes kiágazása a 126. és 150. §§-nak (most 127. és 152. §§.), felkeresése ez utóbbi bűntetteknek valódi forrásuknál, akadályozása azon szenvedélyek terjedésének, melyek fokozásából származtak a forradalmak és a lázadások." „A törvény kikerülhetetlen feladata: a féktelen rombolók erélyes megbüntetése által féken tartani és visszaszorítani az anarchia actióját". (L. fent a 178. 1. végén és 179. 1. elején.) Minthogy azonban az „izgat" szónak a közéletben tágasb értelem is tulajdoníttatik és törvényesen megengedett eszközök alkalmazására is kiterjesztethetnék, az igazságügyi bizottság az „izgat" szó helyett a határozottabb értelmű „lázit" szót hozza javaslatba. Ezen szóval él az 1848: XVIII. t.-czikkben foglalt sajtótörvény, azt az intézményeknek törvényesen megengedett bírálatára, azok törvényszerű módosítására irányzott akár szóbeli, akár nyomtatott indítványokra, javaslatokra érteni egyáltalán nem lehet, azt csak az izgatásnak fennebb érintett módon elkövetett, a közrendnek veszélyeztetésével járó potentirozott fokaira alkalmazhatni. De midőn az igazságügyi bizottság az érintett módosítás által a törvényes intézkedések elleni bűnös felszólamlásoknak körét szorosabban irta körül és ily módon a szólás- és sajtószabadság veszélyeztetése iránt nyilvánult aggodalmaknak elejét vette, nem zárhatta el magát azon igazság elől, hogy vannak a 173. §-ban megjelölt intézmények közt olyanok, melyek állami alkotmányos életünk oly lényeges és sarkalatos alkat-elemeit képezik, hogy azoknak nyilvános megtámadását sem lehet a közbéke veszélyeztetése nélkül megengedni. „A király személyének sérthetlensége, a trónöröklési rend, mindenik alkotmányos országban az alkotmánynak képezi fő ágazatát, illetőleg azon jogok egyikét, melyekkel a király és a dynastia, az alkotmánynál fogva bírnak. E jogokat, valamint az alkotmányt magát nem engedheti megtámadtatni az állam." (L. fent a min. indokokat a 177. 1. végén.) A király sérthetetlenségét, a trónöröklési rendet és az alkotmányos államformát, a törvények kötelező erejét tehát külön megemlitendönek és azoknak a 171. §-ban meghatározott módon történt minden megtámadását megbüntetendőnek véli a bizottság. A büntetési tétel minimumát a bizottság e §-ban kihagyandónak vélte, hogy a bírónak tágasb köre legyen a büntetés tartamának a fenforgó körülményekhez való alkalmazásában. A kifejtett méretekhez képest a bizottság a 173. §-t következőképen szövegezte: „173. §. Öt évig terjedhető államfogházzal büntetendő az, a ki a 171. §-ban meghatározott módon a király személyének sérthetlenségét, a trónöröklés rendjét, az alkotmányos államformát, vagy a törvény kötelező erejét megtámadja; úgyszintén az is, ki az alkotmány egyes intézményei, a monarchia másik államával fennálló kapcsolat, vagy a magyar államhoz tartozó országok közt fennálló államközösség ellen, avagy a királynak, országgyűlésnek, vagy a közös ügyek tárgyalására hivatott bizottságnak törvényes joga ellen lázit". A VI. fejezet czíme pedig a történt módosításokhoz képest ekként hangzanék: „Az alkotmány, a törvény, a hatóságok vagy a hatósági közegek elleni izgatás."