Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

170 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. A 6. fejezet tárgyalása függőben hagyatik és ezen fejezet, különösen a i73. §. ujabb tárgyalás és szövegezés végett az igazságügyi bizottsághoz visszautasittatik. Metzner Gyula: T. képviselőház! Midőn kijelentem, hogy az előttem szólott t. képviselő ur javaslatához igen szívesen hozzájárulok és mégis a szóhoz ragaszkodom, oly indokok vezérelnek, melyek épen a törvényjavaslat ezen részének jövendőbeli foganatával és fogalmazásával állanak szorosabb kapcsolatban, mely indokokat épen azért, hogy az elvi álláspontok és az egyes óhajok e tekintetben is ismeretesek legyenek, nem tartom fölöslegesnek részemről is szellőztetni. Ezen fejezet megtámadott része az előttem szólott t. képviselő ur által is emiitett 173. §. T. ház ! Előttem ugy tűnik fel, mintha ezen törvényjavaslat t. alkotója és az igazságügyi bizottság t. tagjai előtt folytonosan azon sajnálatos kép állott volna, mely képre én részemről csak szomorúan tudok tekinteni, és mely képet oly kiválóan érdekelte az előttem szólott t. képviselő urat, és mely felburjánzott szokás bizonyára nincs tiszteletére lapirodalmunknak, nem emeli politikai életűnk, nem emeli alkotmányunk hitelét, és árt magának a politikai szabadságnak. De midőn ezt kijelentem, kimondom részemről azt is, hogy épen azért, mert ezen sötét kép állott a törvényjavaslat alkotója és az igazságügyi bizottság szeme előtt: meglátszik munkálatán egy bizonyos elfogultság, egy bizonyos érzékenység, mely érzékenység kifolyása épen ezen §., mely a czélon túllőve, a másik túlságba esik, hogy t. i. megnehezíti — hogy ne mondjam lehetetlenné teszi — a legüdvösebb reformtörekvéseket is. Bár helyeseljem a törvényjavaslatot kisérö ministeri indokokat, czélzott alkalmazásaikban túlvitteknek tartom azokat. Egy államnak vannak lényeges, úgyszólván életfeltételei, a melyeket minden körülmények közt fentartani és minden irányban mindenki ellen biztosítani szükséges. Ezen elvet a legszélsőbb radicalismus sem tagadhatja meg. De ezen túl menni már korlátokat szabna magának a legjózanabb reformtörekvésnek és lehetetlenné tenni magát a parlamentalismust a maga egészséges fejlődésével. Ily alap-intézményei, életfeltétel Magyarországnak : a királyi hatalom, az alkotmány, a trónöröklési rend, kölcsönös védelem és ennyiben, csakis ennyiben azon kapcsolat, a mely köztünk és ö felsége többi országai közt fennáll; a mely kapcsolatra nézve nem érthetek egyet a t. előadó ur által tegnapelőtt kifejezett azon nézettel, hogy már ma csakis az általa felhozott plus vagy minus felett lehetne vitázni. Igenis lehet szó a közösügyeknek elintézési módjaira nézve is, és ez az épen, mi iránt mi volt balközépiek elveinket felfüggesztettük, (Elénk derültség a szélső balfelöl) hanem hogy e kérdés egyszer mindenkorra el lett volna intézve és hogy törvényes módon alkotmányos eszközökkel változtatható nem lenne : ezt a tant én nem fogadhatom el, és Magyarország jogát e két tekintetben feladottnak nem tekintem. Már pedig, t. ház, hogy ha ezen szakasz intézkedése keresztül ment volna, akkor lehetetlen lett volna minden azon irányban való törvényes uton reformtörekvés, sőt azon t. pártnak, melynek alkotmányosságát kétségbe vonni nem lehet, úgyszólván létezése is lehetetlenné volna téve: mert hiszen most is azon az alapon állanak ; mert ha a szakasz a mostani keretben elfogadtatott volna, nemcsak ők, hanem minden más független gondolkodású egyén, a ki véletlenségből a t. túloldalhoz, a többség soraiba nem tartozik, úgyszólván nyilvános felszólalásaikban, cselekményeikben a legalkotmányosabb érzelmekkel is kétségtelenül ki lettek volna téve az izgatás esélyeinek; mert, hogy mi legyen az izgatás, azt meghatározni, szakaszokba foglalni alig lehet, és a tulajdonképeni elitélésnél dönteni fogna egyedül az egyéni felfogás és jóakarat. Csak egy példát vagyok bátor felhozni. Ha az Isten ezen országgyűlés berekesztését elérnünk megengedi, haza megyek és beszámolandok választóimnak, és meg fogom mondani nekik azt, hogy a közgazdasági kiegyezést nem fogadhattam el: mert biz azt rosznak, nagyon rosznak tartom, olyan rosznak, mely mellett nemzetgazdaságunknak tönkre kell jutni. A dologról jobbat nem mondhatok s nem rosszab-