Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

6 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. vagy erőszakkal megváltoztatja: az az államot, mint alaptörvényei által meghatározott viszonyban élő társadalmat vagyis az államot, mint egy bizonyos formájú államot megszünteti, s más természetűvé változtatja át. Hogy pedig az ily merénylet, akárki által, s akármely czélból követtessék el, mindig az állami lét lényeges részét támadja meg: azt bizonyítani nem szükséges. De ezzel igazolva van az is, hogy ezen merénylet is joggal bélyegeztetik felségsértésnek, és joggal büntettetik a törvényjavaslatban meghatározott súlyos, habár a fennálló törvényekhez viszonyítva, enyhített büntetéssel. 3. Végre az állam területének elszakítása, akár azon czélból, hogy az mint egész, létezni megszűnjék, és egy másik államba bekebeleztessék; akár azon czélból, hogy egy része elszakittatván, ezen rész egy másik állam területéhez kapcsoltassák; akár pedig azon czélból, hogy az elszakított részből egy külön állami terület képeztessék: mindenik formájában, az állam testét enyészteti el, vagy csonkítja meg, s megszünteti azt, mint olyant, a milyen az alkatánál fogva, a történelmi tények fejlődése által lett, s a milyen alakban fennáll és létez. 4. E három objectum, illetőleg ezek közül valamelyiknek megsemmisítésére, vagy a megsemmisítés kísérletére vagy előkészítésére vezethető vissza mindaz, a mi a jelen törvényjavaslat szerint a felségsértés fejezete szerint büntetendő. De mindegyik alkatrészt az alaptörvények szerinti teljességében veszi intézkedései tárgyává a törvényjavaslat; s az oltalmat, melyet a büntetendő törvénynek nyújtani feladata: mindenik alkatrész egész területére kiterjeszti. Különösen fontossá válik ezen tekintet az alkotmány, s a terület szempontjából. E két tényezőt illetőleg ki kellé terjeszteni az oltalmat azon kapcsolatra is, mely a magyar állam és a monarchia másik állama közt, sarktörvényeink szerint fennáll. A büntetötörvénykönyv nem alkot államjogot; feladata erre vonatkozólag csupán az, hogy a létezőt erélyesen és nyomatékkal oltalmazza. Sarkalatos törvényeink, hazánk és a monarchia másik fele „ közt, egy szorosan meghatározott kapcsolatot állapítottak meg; e kapcsolat, mely már a sanctió pragmatikában találja kifejezését: nemcsak kiválóan államjogi, hanem állami alakzatunk egyik legerősebb tényezője is. Ezt nem mellőzheti a büntetőtörvénykönyv; a mellőzés — a tetszés szerinti erőszakoskodásnak, a büntetlen megtámadásnak tenné ki azon tényezőt, melyben fennállásunk, individualitásunk, s nemzetközi hatásunk garantiáját ismerte fel az alaptörvény. Ez utóbbi szerint a monarchia másik fele, vérrel és pénzzel tartozik oltalmazni a mi területünket, ha ez megtámadtatnék; mi is viszont a monarchia másik államának területét. A mi tehát a mi részünkről is fegyveres actiót von maga után, ha megsértetik: azt büntetlennek nem tekintheti a büntető törvény. A törvényjavaslat e tekintetben követte már az 1848-ik évi törvényeinkben világosan kifejezett eszmét, s alkalmazta az 1848: XVIII. törv. cz. 6. §. megállapítását. Az idézett törvény ugyanis egyenlően bünteti azt, a ki az e mii tett kapcsolatnak tettleges felbontására izgat: azzal, aki „a magyar állam egysége ellen" vagy „az alkotmány erőszakos megváltoztatására lázit." A hely a hol, az összefüggés, a melyben e szabály ki van mondva, s különösen a büntetés azonossága, mely a 6. §-ban meghatározott valamennyi