Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

110 II. A btkv. tárgyalása részleteiben. lennie, rögtön bekövetkezhetőnek; mert az, a mi a hivatali cselekmény bevégzése után később néhány nappal bekÖvetkezhetik: az a hatósági intézkedések alkalmazása íütal elhárítható. Az ily veszély nem alapos oka a hivatalos kötelesség elmulasztásának, vagy nem helyes teljesítésének. Végre a törvény bűntettel vagy vétséggel való fenyegetést tételez fel: például gyilkossággal, gyujtogatással való fenyegetést. De a most említett ismérvekből származik azon folyomány is, hogy a közhivatalnoknak hivatali kötelességei teljesítésében, oly bátorsággal kell bírnia, a mily buzgalmat fe'tételez benne az állam, vagy a közhatóság, midőn őt hivatali hatáskörében a közügy erélyes, komoly, és határozott előmozdításával megbízta. Ezen, mindenik közhivatalnokban, és hatósági közegben feltételezett tulajdonságokkal ellentétben áll a gyáva megfutamodás egy képzelt veszély elől; a hivatali kötelesség rögtöni elhagyása a miatt, mert egy élénkebb, talán egy durvább szó, lehet, hogy az eljárás által szenvedőnek izgatott magatartása, kényelmesebbé teszi a desertiót, mint a kötelességnek erélyes, komoly határozottsággal és nyomatékkal való teljesítését. Ez utóbbi esetre tehát nem lesz alkalmazható a jelen fejezet. Nem hagyatik ugyan büntetlenül, a közhivatalnok ellen, ennek hivatalos eljárása alatt, vagy e miatt elkövetett sértés, megtámadás, vagy rakonczátlanság, habár ez nem emelkedett a 162. §-ban megjelölt fokig: de arra nézve, hogy a fenyegetés a hivatalos eljárás abbanhagyásának, vagy szabályellenes teljesítésének okául fogadtassék el: a fenyegetésnek a kényszerrel azonos foka kívántatik. Azon kétely, mely az úgynevezett „passiv ellenállásira nézve a német büntetötörvénykönyv 113. §-ának szövegéből felmerült: a jelen törvényjavaslat 161. és 162. §§. által ki van zárva. Nem az ellentállás, hanem a hivatalos cselekmény foganatosításának erőszak vagy erőszakkal való fenyegetés általi akadályozása, vagy a tettleges kényszerítés, és a bántalmazás büntettetik a jelen törvényjavaslat idézett szakaszai szerint. Ha valaki a földre fekszik, hogy a rendőr ne vihesse el őt; ha valaki bezárja az ajtót, vagy ahhoz támaszkodik, hogy a közhatósági közeg ne hatolhasson be: ez nem képez eröszakot, s nem tartozik a jelen fejezet alá. Egy reflexiót még szükséges megtennünk. A nemzetközi jogászok részéről, az újabb időben gyakrabban fölmerül azon igény, hogy a külállam közegei ellen, ezek hivatalos működésében külföldön elkövetett erőszak is, a mennyiben ennek folytán hivatalos eljárásukban akadályoztatnak, vagy kényszeríttetnek : a belföldi törvényhozás által épen úgy büntettessék, mintha a cselekmény belföldön, az itteni hatósági közegek ellen követtetett volna el; sőt vannak kitűnő jogtudósok, a kik a német büntetötörvénykönyv hatodik fejezetét ezen értelemben magyarázzák. A jelen törvényjavaslat átalános részének indokaiban megemlittetett már, hogy ez nem a mi álláspontunk. Mindig elismertük, hogy mindenik civilisált állam köteles az átalános erkölcsiséggel ellenkező büntettek megbüntetésére a többi államoknak segélyt nyújtani; elismertük, hogy ezt nem csupán ideális erkölcsiségi szempontból teszi az állam, hanem hogy ezen eljárása által saját érdekét is hatályosan mozdítja elő, és saját polgárainak személy és vagyonbiztonságát bizonyos fokig a polgárosult világ védelme alá helyezi. De a mint ezt teljes készséggel elismertük, s folyományai a jelen törvényjavaslatba is beiktattattak: úgy más