Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)
V. FEJEZET. A hatóságok, országgyűlési tagok vagy hatósági közegek elleni erőszak. I. 8 II. mj.: A közhatóságok vagy a közhatósági közegek elleni erőszak. Kiüb.: A [] hatóságok vagy a [] hatósági közegek elleni erőszak. Kiüb. második szövegzése: A hatóságok, országgyűlési tagok, vagy hatósági közegek elleni erőszak. Ministeri indokok. Jogállam és jogrend, ha nem is egészen azonos, de mindenesetre egymást föltételező, egymást kiegészítő fogalmak. Jogállam nem alakulhat az erre szükséges, a jog eszméje által áthatott organismus nélkül; ez pedig föltételezi, hogy az állam hatalmának kezelői, e hatalom alkalmazásában, az állam akaratát juttassák érvényre. De föltételezi azt is, hogy az államnak a törvényekben kimondott, vagy a törvény elveiből származó akarata, ellenállás nélkül érvényesüljön. Föltételezi ezen eszme, hogy tudatlanság, féktelenség, személyes ösztönök eszközévé ne alacsonyittassék az állami közerő, a közhatóság tényezőire és közegeire bizott állami functio; de épen ugy föltételezi s a társadalmi lét lehetőségének postulatuma az is, hogy az egyesek nézete, óhaja, akár önzése vagy gonoszsága, akár pedig phantasticus eszmények és czélok által sugalmazott féktelensége, ne tehesse magát az állam szerves intézményei által alakított és szabályzott hatóságok cselekvésének urává. A büntetőtörvénykönyvnek feladata lévén minden jogot, és így első rendben az állam jogát is, a mennyiben az a jog másik ágazatában elegendő oltalomra nem talál, védbástyáival körülövezni: e szempontból nem lehetett figyelmen kivül hagyni, a rendbontó féktelenség ezen eseteit sem. Az V. fejezet intézkedései egyenes kiágazásait képezik a IV. fejezet intézkedéseinek; tárgyuk épen ugy mint amazoké: az állami rend; a különbség az: hogy az előbbi fejezet 150. §-ában meghatározott cselekmények főbb tényezőiben támadják meg az állami hatalmat: mig a jelen fejezetben meghatározottak nem a törvényhozás, s annak alkatrészei, s nem is az összes ministerium ellen: hanem az egyes ministerek, a közhatóság, s ezek közegei ellen intéztetnek. A további különbség az, hogy a seditio-nak második, a 151. §-ban megjelölt tárgya, t. i. a polgárok egymás elleni tömeges felkelése, a jelen fejezet tárgyát nem képezi. Ez utóbbiból következik azon különbség, hogy t. i. a IV. fejezetben meghatározott cselekmények csak is csoport, „túrba" által követhetők el: mig a jelen fejezet szerinti büntetendő cselekmény alanyává egyes személy is válhatik.