Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. IV. Fejezet. A lázadás. — i58. §. 129 törvény nem számítja a sajtóvétségék köze. Hiszen ke'rem egyébről mint sajtóvétségekröl a törvények ezen §§-aiban nincs szó. Méltóztassék azon §. fölött, a melyet idézni méltóztatott, a felírást elolvasni, ott ez áll: „Első fejezet: a sajtóvétségekröl." A mi azonban a dolog lényegét illeti, hogy t. i. nem enyhébb az 1848-iki törvény ezen törvényjavaslatnál, bátor vagyok megjegyezni azt, hogy igaz: lehet ugy magyarázni az 1848-iki törvényt, hogy a felségsértés büntetése a 3. §-ba tartozik; de ha mindjárt a köztörvény szerint büntettetik is, az eddigelé érvényben volt törvény szerint nincs meg az 5 évi minimum, hanem eddig, ha mindjárt felségsértés is lett volna kísérletben, eddig nem lévén meg az 5 évi minimum, módjában volt a bírónak, tekintetbe véve az enyhitö körülményeket, a melyek különösen a kísérletnél és szövetkezésnél előfordulhatnak: enyhébben eljárni. Ebben a tekintetben tehát épen az öt évi minimum által sokkal szigorúbb a törvény, mint az 1848-iki, a mely ide vonatkozik. A mi már most illeti a jelenlegi §-t, ez azt mondja: „A ki a jelen fejezet előbbi §§-iban meghatározott bűntett elkövetésére a 134. §-ban kijelölt módon felhívást intéz vagy terjeszt, ha a bűntett annak folytán követtetett el vagy kiséreltetett meg: mint felbujtó büntetendő. Miután pedig ezen törvényjavaslat 71. §a határozottan kimondja, hogy a felbujtó mint tettes büntetendő, tehát a tettessel egyenlő büntetésben részesül, ebből az következik, hogy azon esetre, ha valaki a sajtó utján felhívást intéz az országgyűlés vagy annak valamely bizottsága ellen való erőszakoskodásra: 10—15 évig zárandó el. En azt hiszem, hogy ez nincs arányban azzal sem, a mit ezen törvény a nagyobb bűntényekre, t. i. felségsértés és hűtlenségre határoz. És igy azt hiszem, — nem tudom, nem tévedek-e ismét, hogy nem méltóztatnak erre is felvilágosítást adni — de ugy, a mint a dolog áll, a mint ezen §§. egymással viszonylatban állanak, ebből azon képtelenség következik, hogy ezen törvény súlyosabban fogja büntetni a lázitást, mind a felségsértést és hűtlenséget. Midőn erre a t. ház figyelmét felhívni bátor vagyok, a magam részéről kérem, hogy ezen §-ra nézve a következő módositványt elfogadni méltóztassék: az első bekezdés helyébe jöjjön a következő: »A ki a jelen fejezet előbbi szakaszaiban meghatározott bűntett elkövetésére a i34. §-ban kijelölt módon felhívást intéz vagy terjeszt, négy évig terjedhető államfogházzal büntetendő. A §. második bekezdése egészen elmarad.« Midőn a négy évet ajánlom, ez analóg az 1848-iki törvény idevonatkozó analogintézkedéseivel, mely azt mondja, hogy a ki az alkotmány erőszakos megváltoztatására, törvény elleni engedetlenségre lázit, négy évig terjedhető fogházzal, 2000 frtig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Nem tökéletesen ugyanaz, de megfelel annak. Bátor vagyok módositványomat ajánlani. Elnök: Fel fog az indítvány olvastatni. Gulner Gyula jegyző (olvassa a módositványt). Csemegi Károly államtitkár: T. ház! Én nem fogadom el a módosítást, mert az az én felfogásom szerint indokolatlan, igazolatlan túlszigort hozna be a törvényjavaslatba; oly túlszigort — melyet sem az igazság nem követel, sem a nyilvános szellemi hatás — különösen a sajtószabadság érdeke nem tür meg. A 158. §-ban azon bűntettről van szó, mely a szellemekre gyakorolt nyilvános hatásban, és e hatás eredményében találja tényálladékát. A t. képviselő ur sokkal tovább terjeszti ezen bűntett tényálladékát, mint a törvényjavaslat; és ez által oly szellemi hatásra is kiterjeszti a büntetést, melyet a törvényjavaslat 158. §-a nem foglal büntetési tétele alá. És pedig a tisztelt képviselő ur igazolatlanul megy tovább mint a törvényjavaslat. 17