Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

120 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. cselekmény bűnösségének béltartalmát, mely az országgyűlésnek csoportosan fegyverrel történő megtámadásában áll: lehetetlen, hogy az rendkívül enyhítő körülmények nélkül egy évi államfogházzal igazságosan és helyesen lenne megbüntetve. Sokkal nagyobb e cselekmény bűnössége ; sokkal több a bűnösség béltartalma. Ha rendkívül enyhítő körülmények e béltartalmat enyhítik, arra ott van az illető szakasz. Rendes körülmény közt pedig e büntetés nem csak nem szigorú, hanem, a mint kimondottam, más alkotmányos államok törvényeinél sokkal enyhébb. Kérem a módositványok mellőzését. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Zay Adolf képviselő ur félremagyarázott szavait kívánja helyreigazítani. Zay Adolf: T. ház! (Nagy mozgás.) A t. államtitkár ur azt méltóztatik feltenni, hogy én enyhítő körülmények nélkül is alkalmaztatni akarom az egy évi büntetési tételt. Ezt nem mondtam • de csodálkozom, hogy épen az államtitkár úrtól kell hallanom ez ellenvetést. Én ép a bíróra akarnám bizni azt, hogy ha enyhítő körülmények vannak: ne tíz évet kelljen kiszabnia, hanem legyen hatalmában a büntetést 1—15 évig kimérni, s én épen e latitude felállítása által akarnék az enyhítő körülményeknek is helyet adni és csakis az enyhébb esetekre az ezen latitudeben foglalt enyhébb büntetéstételeket alkalmazni. Simonfay János: T. ház! En ugyan nem annyira magához a §-hoz kívánok hozzászólani , mint a t. háznak egy elvi elhatározását akarnám provocálni épen ez eset alkalmából. A t. ház most már a 152. §-nál van, s azt hiszem, senki sem állithatja azt, hogy a törvényjavaslat annyira jó, hogy azon sem törvényhozói bölcsesség, sem államférfiúi belátás, sem jogtudományi képzettség mellett — tekintve viszonyainkat és körülményeinket — semmit javítani nem lehet és mégis mindeddigelé egyetlenegy lényeges módosítás sem fogadtatott el a t. ház által. (Mozgás.) Ebből, t. ház, azt következtetem, hogy a törvényjavaslatban bizonyos összefüggő elvek vannak letéve, melyek közül ha az egyiket megbontjuk, utána bomlik a másik, és igy a törvényjavaslat alkotói annak szellemével összeegyeztethetlennek tartanak minden ily módositványt. Én például rendkívüli czélszerütlennek, körülményeink és viszonyainknál fogva indokolatlannak tartom azt, hogy igen sok esetben mind a maximum, mind a minimum és legtöbb esetben a minimum igen magas; de az államtitkár ur és az előadó ur ugy vélekednek, hogy ezen a 92. §, segít. Ha segit, akkor azt merem ezzel szemben állítani, hogy sokkal jobban segített volna ezen a minimum teljes elejtése ; mert, ha azt állapítja meg a törvény, hogy a minimum 10 év: mikép szállíthassa le e büntetést a bíró, ha szükségesnek tartja is, tiz évről netalán egy napra. Hisz ez épen olyan hatalom a bíró kezében, mint hogyha nem volna semminemű minimum; de vannak büntettek, a melyeknél azt a rendkívül enyhített büntetést nem alkalmazza a bíró. Hol van ennek a határa megszabva ? Hiszen mi valóságos zavarba hozzuk a birót: mert nem fogja megtalálni ahatárt, hogy mennyire szálljon le. En tehát, hogy fölösleges felszólalásoknak elejét vegyem, mert számos helyen kellene beadnunk módositványt a minimum leszállítására nézve, bátor vagyok kérdeni a t. előadó urat és a t. államtitkár urat, kinek legnagyobb érdeme a törvényjavaslat megalkotása: vájjon a törvényjavaslat szelleme megengedi-e, hogy a minimum és maximum leszállítása iránt módosítást terjesszünk be; mert ha nem engedi meg, akkor fölösleges munkától szabadulunk meg. Miután már felszólaltam, engedje meg a t. ház, hogy egyre-másra azok közül, a miket az államtitkár mondani méltóztatott, reflectálhassak.