Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. IV. Fejezet. A lázadás. — i52—162. §§. 105 Az 1870-ik évi ausztriai javaslat az állam elleni árulás, a fegyveres erő és a népjog elleni bűntettekről szóló fejezetbe foglalta a jogtalan toborzást, s e szerint itt is kifejezést talált e cselekménynek — közvetlenül az állami rendet, a közbékét megtámadó jelleme. Az emiitett példákat követi a jelen törvényjavaslat is, s különösen azon indokoknál fogva, hogy a fegyveres hatalomnak az állam területén eszközlött toborzása, és szervezése, közvetlenül érinti az állam nyugalmát és békéjét; hogy tehát ezt állami felhatalmazás nélkül és bármely bevallott vagy titkos czélból senki sem teheti. Az ezen fejezet alá tartozó cselekmények egyik jellemvonása: a közveszély; már pedig tagadhatatlan az, hogy fegyveres csapatoknak, nem ismert czélból, s engedély nélküli gyűjtése által: köz veszély igen könnyen idéztethetik elő. [2.J A képviselőház tárgyalása (IV. fejezet átalánosságban). 1877. nov. 3o. ülés. Molnár Aladár jegyző (olvassa a 145. 146—151 §§-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a IV. fejezetet). Vidliczkay József: T. ház! Én bátor vagyok az egész fejezetre vonatkozólag a t. háznak egy határozati javaslatot ajánlani. Indokaim következők: figyelemmel megolvasván a 152. §-t, azt vagyok kénytelen mondani, hogy a törvényjavaslat a lázadásra nézve, tekintve ennek definitióját, a súlyt a csoportosulásra helyezi; mert ha vesszük a szavak gramatikai értelmét, azon szavak, melyek a 152. §-ban foglaltatnak, ha azon csoportosulásnak, mely ott érintetik, nem is volt semmi foganatja, következése, és tettleges fellépés nem történt is, de ha maga a csoportosulás megtörtént: már megvolt a lázadás. Mit mond a 152. §. ? „A csoportosulás először, másodszor, harmadszor" — a lázadás büntettet képezi. Mi képezi a lázadás büntettet? A csoportosulás (Ellenmodások. Derültség.) Már bocsánatot kérek, lehet azon §-t igy is értelmezni. Lehet mondani, hogy ezen értelmezés nem áll; gondolom, hogy maga a t. igazságügyminitser ur is ezt máskép értelmezi, azonban lehet a §-t igy is értelmezni. Az én logikám szerint a lázadáshoz két kellék kívántatik meg: az egyik bizonyos mozgalomnak bizonyos fokig elterjedt volta, a másik — és ez is lényeges — az ellenszegülés a törvényes hatóságok ellen. Ha ellenszegülés nincs, lázadásról szó nem lehet. Ha van is csoportosulás, de lázadás még sincs. Arról e §-ban, hogy a .lázadáshoz a törvényes hatóság tettleges megtámadása és az ezen hatósággal szemben való ellenszegülés szükséges: említés nincs; én pedig, a mint bátor voltam megjegyezni, ugy fogom fel a dolgot, hogy ott, a hol törvényes hatóságoknak megtámadása tettleg nem történt, és a hol tettleges ellenszegülés nincs, ott lázadás sincs. A csoportosulás magában véve még nem lázadás. A másik a mit kifogásképen vagyok kénytelen e fejezet ellen felhozni, a következő : a 159. §-ban ez mondatik: hogy „Lázadás miatt a felbujtók és vezetők kivételével nem bűntettetnek azok, a kik a polgári vagy katonai hatóság felhívására a lázadás színhelyét elhagyják és a lázadásban többé részt nem vesznek." Ezt én nem tartom elégségesnek, hanem szükségesnek tartom, hogy a lázadásról szóló fejezetben egyenes meghagyás foglaltassák arra nézve, hogy az összecsoportosult tömeg a törvény nevében szólittassék fel az elszéledésre, mert e §. szerint megtörténhetik, hogy az elszéledésre nem is fog felszólíttatni. Ez nézetem szerint a jogrenddel össze nem fér. A lázadásról szóló fejezetben ben kell foglaltatni azon positiv meghagyásnak, U