Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

II. Rész. IV. Fejezet. A lázadás. — i52—162. §§. 103 és az olasz javaslat, a törvényhozó kamrák elleni erőszakos támadást, azon esetek közt emiitik, melyek a mi javaslatunk szerint: a felségsértés bűntettét állapítják meg; a felosztási rendszer szerint, mely azon munkálatokban követtetett, ez helyes is. A belga btk. második könyvének első czíme, első fejezete ugyanis: „a király, a királyi család, a kormányzati forma elleni támadások és szövetségek" felirattal bir. Ezen felirat alá helyesen volt foglalható a „törvényhozó kamrák elleni fegyveres támadás." — Az olasz javaslat második könyvének első czíme pedig, azon igen tág és átalános megjelölés alatt: „Az állam biztonsága elleni büntettek" logikai következetességgel intézkedhetett a támadásról, mely arra van irányozva (diretto), „hogy a senatus vagy a képviselő kamra hivatásának gyakorlatában megakadályoztass ék"; sőt következetes az olasz javaslat e feliratánál fogva abban is, hogy az állam belnyugalmát megzavaró minden támadást, és igy azon cselekményeket is, melyek a mi javaslatunk IV. fejezetében soroltatnak elő, az első czímbe foglalta. De másként áll a dolog ott, hol az állam léte elleni büntettek, e külön és kiváló sajátságuknál fogva megkülönböztetnek az állam elleni többi merényletektől, s az előbbiek mint „hochverrath", illetőleg „felségsértés" megkülönböztetnek az állam ellen intézett más támadásoktól. Ezen utóbbi rendszer szerint felségsértést csak azon cselekmény képezhetvén, mely (eltekintve a király élete és személye elleni bűntettektől) az állam létét mint intézményei és területe által okozott önálló egységet megszüntetni czélozza : ezen fogalom átfoglalja ugyan a merényletet, mely az állam alkotmányának erőszakos megváltoztatására irányul; mert e megváltoztatással az állam mint egy bizonyos meghatározott alkotmány által szervezett és ez által élő egyéniség tettleg megszűnik; de nem foglalható e keretbe azon támadás, mely habár az alkotmány egyik leglényegesebb intézménye ellen, a törvényhozó testület ellen, de nem azon czélból intéztetik, hogy a fennálló kormányforma ez által megváltoztassék. Az országgyűlés vagy annak valamelyik háza, a közös ügyek tárgyalására hivatott bizottság, továbbá a kormány, erőszakkal akadályozható hivatásának bizonyos időben való gyakorlatában; de ebből nem következik, hogy ezek bármelyikének fungálhatása, az erőszak által mindenkorra megszüntessék. Az emiitett cselekmény csak akkor képezhetné az alkotmány elleni erőszakos támadást, ha a fellázadt tömeg azért fogna fegyvert: hogy az országgyűlés vagy annak valamelyik háza végkép megszüntettessék, vagy hogy az alkotmányos ország absolut monarchiává, a monarchia respublicává változtassák, vagy hogy a két kamarai rendszer helyett az egy kamarai rendszer állapíttassák meg. Ezen szándék igen is involválja az alkotmány-változást, mely a 126. §. 2. pontjának eleme; de ezen eset lényegesen különbözik attól, ha a tömeg csupán egy időre akadályozza az országgyűlést functiója gyakorlatában. Sőt tekintve a 150. §-ban elősorolt többi eseteket, ezek merev ellentétben állanak a 126. §. 2. pontjában megjelölt czéllal. Midőn ugyanis a tömeg azt akarja kierőszakolni, hogy az országgyűlés, vagy annak valamelyik háza azt tegye, azt