Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)

IV. FEJEZET. A lázadás. Ministeri indokok: A lázadás (I.) — A képviselőház tárgyalása a IV-ik fejezetről átalánosságban. Vidliczkay József képviselő határozati javaslata: A képviselőház oda utasítja az igazságügyi bizottságot, hogy a lázadásról szóló IV. fejezetet a jelen határozati javaslat indokolásában foglalt szempontok alapján és ezekhez képest újra átdolgozza és szövegezze. — Irányi Dániel, képviselő indítványa: A lázadásról szóló IV. fejezet a jogügyi bizottsághoz átvizsgálás végett visszautasittassék. A képviselőház, miután Vidliczkay József határozati javaslatát visszavonta, Irányi Dániel indítványát 82 szavazattal IS ellenében nem fogadta el. (2.) [i.] Ministeri indokok. A rendszer szerint, mely a bűntettek és vétségek felosztásánál, a jelen törvényjavaslatban követtetett, azon rendelkezések után, melyek az államnak külháboru általi veszélybe döntése ellen megállapittattak, következnek az intézkedések, melyek az államnak belháború általi veszélyeztetését tárgyazzák. A nemzetközi háború előidézésére irányzott bűnös merényletek után (III. fejezet), a polgárháború előidézésére irányzott, vagy az azt előidézett merényletekről intézkedik a törvényjavaslat (IV. fejezet.) A polgárháború a csoportoknak vagy tömegeknek akár közvetlenül az állami intézmények, akár pedig a társadalom valamelyik osztálya elleni erőszakos fellépésében áll. Mindkét esetben az által jön létre a lázadás, hogy a desorganizált tömeg erőszakkal akarja saját akaratát az állami és társadalmi tényezők fölé helyezni, s a szerves intézményeket és a közerőt elterelve, vagy ezek cselekvését megakadályozva, azt czélozza uralomra juttatni, a mit saját ösztönei vagy szenvedélyei sugallanak. A lázadás bűntettének objectuma: az állami és társadalmi rend; subjectuma: a csoport, a tömeg, „túrba"; constitutiv eleme: az erőszak. A bűntett, ugy mint a törvényjavaslat 150. és 151. §§-ban meg van határozva, csaknem azonos a római jogban előforduló „se di ti o"-val, mely nem csupán a felsöség elleni tömeges felkelést, hanem a polgároknak egymás elleni erőszakoskodása czéljából alakult csoportosulását is magában foglalta. De intéztessék a lázadás akár a 150. §-ban megjelölt objectumok valamelyike, akár pedig a társadalom valamelyik osztálya ellen: mindezen irányzataiban a közrendet, a köznyugalmat támadja meg. Ez azon közös eszme, a melytől a IV. fejezetben elősorolt valamennyi eset közös jellegét nyeri, s mely által azok összetartatnak. Mindegyik eset egy-egy módozatát képezi a társadalmi hatalom megrenditésének, a belnyu-