Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 2. kötet (1880)
94 III. A btkv. tárgyalása részleteiben. Csemegi Károly államtitkár erre felhozza, hogy a szánde'kosság a 75. §. e'rtelmében rendesen feltételeztetik, s ha valaki ke'nyszer utján tesz valamit, akkor a szükség állapota forog fenn, mely öt a büntetés alól kivonja. Kozma Sándor főügyész felveti azon kérdést, vájjon nem esnek-e a 142. §. határozmányai alá a levelezők? Csemegi Károly államtitkár felhozza, hogy azon esetben, ha a hadsereg parancsnoka megtiltja a közléseket, a levelezők büntetés alá esnek, de ez nem tartozik ezen törvénykönyvbe, mivel nem hütlenségi szándékkal, hanem csak indiscretióból szokott történni, és ennélfogva csak kihágást képezvén: erről a már kész rendőri btk. tervezeteben van intézkedés. « [3]. A képviselőház igazságügyi bizottságának tárgyalása. Pauler Tivadar előadó e §-t, mely egészen megfelel más büntetőtörvények, különösen a német büntetőtörvény hasonló határozatainak, elfogadásra ajánlja.* Csemegi Károly államtitkár megjegyzi, hogy e §. katonai szakértők által is átvizsgáltatott, s egészen helyesnek találtatott. Teleszky István helyesnek tartaná a bekezdésben annak tiszta kimondását, hogy a §. cselekményei akkor büntettetnek igy, ha háború alatt követtettek el. Bokros Elek azt kivánja kitétetni, hogy e cselekvények „tudva" követendők el. Chorin Ferencz az életfogytiglani fogságot aránytalanul súlyosnak tartja a §. 4-ik pontja esetében, melynek cselekvényei a háború kimenetelére nézve nem döntő befolyásúak. Horánszky Nándor az ellenségnek élelmi szerrel való segélyezését szintén nem tartja életfogytiglani fegyházzal bűntethetönek, ellenben a pénzzel való segélyezést igen. Csemegi Károly államtitkár nem ellenez az élelmi szerekre nézve egy külön alineában enyhitö dispositiót; de körül kell irni azt, hogy ne értessenek alatta nagyobb szállítások, az egész haderő élelmezése, a mely mindenesetre legsúlyosb büntetéssel sújtandó. Hodossy Imre a kérdéses pontban az ellenségnek az élelmi szerek nagyobb mérvű szaporítása általi segítését látván, a §-t változatlanul elfogadja. Bokros Elek elfogadja a §-t, mert egy ország védelmezésének leghatályosb eszköze az, ha az ellenség élelmezését meg tudja akadályozni. Juhasz Mihály a „hadsereg élelmezési eszközeinek szaporitásáw-t kivánja tétetné. — A §-t a bizottság elfogadta. [4.] A képviselőház tárgyalása (144. §.) (1877. nov. 30. ülés.) Molnár Aladár jegyző (olvassa a 139—143. §§-t, melyek változtatás nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 144. §-t). Zay Adolf: T. ház! E szakasz ellen nincs általános ellenvetésem, csak arra bátorkodom a t. házat figyelmeztetni, hogy bizonyos aránytalanság forog fenn különösen az 1. és 4. pont közt, mert latitude nélkül oda állíttatik, hogy ugyanazon büntetés alá jöjjön az, a ki egy várat stb. az ellenségnek átad s az, a ki élelmi vagy hadi szereket szállít az ellenségnek. Kérdem igazságos és arányos lenne-e az, hogy a ki az ellenségnek egy egész várost vagy várat átad, és az, a ki az ellenség részére pl. egy szekér szénát vagy egy zsák búzát szállít, ugyanazon büntetéssel sujtassék. Igazságos-e az, hogy mindkét esetben életfogytiglani fegyház legyen a büntetés ? Én nem tartom igazságosnak. Ha a büntetésben latitude volna hagyva az öttől tizenöt esztendőig terjedhető fegyház közt, akkor a
