Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

80 I. A btkv. tárgyalása átalánosságban. E rendszer legsikeresebben egyesíti a többi rendszerek előnyeit, és a magán-elzárás, a közös munka, a közvetítő intézet és a feltételes szabadságrabocsájtás fokozatos és óvatos alkalmazása által, a bűntett megtorlásán felül, a bűnöst legczélszerübben képesiti visszanyerendő teljes szabadságának kellő használatára. A progressiv rendszerről állitá az angol kormány képviselője az 1872. évi londoni börtönügyi gyülekezeten, hogy honosítása óta a visszaesők száma nagy mértékben apadt, s üdvös hatásának kifejlése alaposan remélhető. Életbeléptetése hosszabb időt igényel, a kormánynak feladata azalatt is jelenlegi állapotunk legkirívóbb bajain czélszerü intézkedések által segíteni; mire a javaslat 52. §-a utal. A büntetési tételekre nézve a jelen törvényjavaslat minden büntetendő cselekményre meghatározza a büntetés legnagyobb és legkisebb mértékét; a hol az utóbbi meghatározva nincs, a büntetési nemnek az átalános részben meghatározott legkisebb mértéke irányadó. Követi e tekintetben az összes újabb törvényhozások eljárását, melyek kivétel nélkül nemcsak a büntetés legnagyobb, hanem legkisebb mértékének meghatározását tartották szükségesnek. A minimum mellőzése a büntettek tárgyias (objectiv) minőségét figyelmen kivül hagyja, mintha azok súlyának objectiv ismérvei nem volnának és a büntetések meghatározásánál egyedül a subjectiv körülmények és viszonyok lennének alkalmasak a bünösségi fokozat helyes megítélésére és megállapítására, holott a bűntett tárgya, a veszély foka, a kár nagysága, az igazságos megtorlásnak mindannyi tárgyias tényezői. A minimum mellőzése megzsibbasztja a büntető törvények praeventiv hatását, mely azoknak egyik czélját képezi, és szükségkép megszűnik, ha megközelítőleg sem tudható, mely büntetés éri a bűntett elkövetését, a büntetés életfogytig tartó fegyház és néhány órányi elzárás közt váltakozhat. Az a törvényhozás egyik jogát adja fel, a birói korlátlanság és alanyi felfogásnak tág tért nyit s azon veszélyt szüli: „Hogy a bűntett minősége s a tettes individualitása helyett a biró individualitása képezi a büntetés meghatározásának legfőbb tényező elemét" (Ind. 1. fent 67. 1.) és ilyképen legalább egy irányban újra inaugurálja a prudens iudicis arbitrium korszakát. A büntetési minimum elhagyása továbbá meg nem fontolt elitélésekre vezethet, mert a biró a bűntett csekélysége által kiegyenlithetönek vélheti a bizonyítások netaláni fogyatkozásait; megfosztja öt egyik védbástyájától a felek és azok pártfogóik ostromlásai ellen. Helyesen mondja e tárgyra vonatkozólag a nagyhírű Rossi: „A törvény elveszti megelőző hatásának nagy részét a polgárok szellemére. A törvényszékek joggyakorlata bizonytalanná és ingataggá lesz, bántó visszásságokra fog vezetni. A biró igen könnyű módját fogja találni, hogy erkölcsi felelősségének nagy veszélyeztetése nélkül engedjen a kérelemnek, az ármánynak és más mindennemű csáboknak." (Traité du droit penal. 1. 4. ch. 4.) Az egyes concrét esetekben netalán előforduló rendkívüli körülmények méltánylását a bírónak rendkívüli enyhitési joga teszi lehetségessé. Mint mellékbüntetéseket felvette a javaslat a hivatalvesztést és politikai jogok felfüggesztését is. E tekintetben: „Nem volt irányadó sem a becstelenitö büntetési nemeknek, sem a büntetés becstelenitö következményeinek súlypontja. Nem a büntetés, hanem a bűntett az, a mi becstelenit. Non poena sed factum infamat." (1. alant min. ind. az54.§-hoz.) Az érintett mellékbüntetések igazolásukat találják a közbizalom hiányában, melyre az illetők bűncselekményeik által érdemetlenekké lettek. A közhivatalnok nemcsak polgára az államnak, hanem megbízottja is, a politikai jogok gyakorlata fontos befolyással van az állam és társadalom érdekeire. Ily megbízatásnak, ily fontos jogosítvány engedélyezésének szükséges feltétele az illető megbízhatósága, erkölcsi integritása. Helyesen mondják az indokok, hogy a közönség nem látná megóva az igazságszolgáltatás magasztos érdekét, ha vagyoni büntettek elkövetője kiszabadulása után vagy rövid idő múlva az után, gyakorolhatná a birói tisztet, nem a haza közérdekeit, ha hűtlen polgára, ki ellenségével kezet fogott, büntetésének kiállása után foglalna helyet a törvényhozás termeiben. (1. alant min. ind. az 54. §-hoz.) Ily