Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

III. A képviselőház Igazságügyi bizotts. jelentése a btkv. javaslatáról átalánosságban. 7 / Az 1852. évi ausztriai átalános büntető törvénykönyv a sz. korona területén is kihirdettetvén, ez még most is annak jelentékeny részében Erdélyben, a polgárosított határőrvidéken, a társországokban és Fiume kerületében érvénynyel bir. A szoros értelemben vett Magyarországban, áz „Ideiglenes Törvénykezési Szabályok" az ausztriai büntető törvény hatályát megszűntették, a magyar büntető törvénykönyvet és törvényes gyakorlatot — a változott viszonyokból származott és 9 §-ban foglalt módosításokkal — visszaállították. Az országbírói értekezlet büntetőjogi alválasztmányának a régi állapot hiányait feltűntető és az 1843. javaslat elfogadására irányzott indítványa, viszhangra nem talált. Felsőbb szabályrendeletek, a fennállott ausztriai büntető törvénykönyv elveinek és a tudománynak befolyása alatt fejlődött törvényszéki gyakorlat enyhítették, de meg nem orvosolhatták a rendszeres törvénykönyv hiányából eredt és mindinkább érezhetővé vált bajokat. „Az állam és a polgárok biztonságát, az utóbbiak szabadságát, becsületét és vagyonát legmélyebben érintő kérdés fölötti határozat, még ma is legnagyobb részben a biró belátására, a homályos analógiára és nem biztos gyakorlatra van utalva". (Ministeri Indokok 1. fent 23. 1.) Hozzájárul, hogy nem csak a magyar állam, hanem a határőrvidék visszakebelezése óta, a szorosan vett Magyarországnak, sőt ugyanazon egy megyének területén, különböző büntető törvények bírnak hatálylyal, ugyanazon törvényszékek különböző törvények szerint ítélnek. Örömmel üdvözölte annál fogva az igazságügyi bizottság a kormány által beterjesztett és a tisztelt képviselőház 1875. november 5-én 183. sz. a. kelt végzésével, hozzá utasított büntető törvénykönyvi javaslatot. Az 1843. évi javaslat szerkesztése óta három évtized folyt le, ez évtizedekben a büntetőjog tudománya nevezetes haladásokat tett; a törvényhozás terén nagyjelentőségű müvek készültek, melyek felhasználva az elméletnek és gyakorlatnak adatait az előbbi törvénykönyvek hiányait és hibáit kikerülték, azokat mind tartalmukra, mind szövegezésük szabatosságára nézve fölülmúlják. Azok közül a már most érvénynyel nem biró 1850. évi thüringeni, 1861. bajor, 1868. szász törvényeken felül az 1867. belga és berni, az 1871. évi német birodalmi, az 1871. zürichi büntető törvénykönyvekre, az olaszországi és az ausztriai javaslatokra, nevezetesen az 1874. évi legújabb javaslatra utalni elégséges. A tudomány s a törvényhozások haladását figyelmen kivűl hagyni nem lehetett, azok nyomán készült a kormány által beterjesztett javaslat, — „melynél, a ministeri indokok szavaival élve, buzgalommal kerestettek és lelkiismeretesen használtattak fel mindazon források, melyek egy helyes s hazai viszonyainknak is megfelelő büntető törvénykönyv készítésére nézve irányadók." (Ministeri indokok 1. fent 24. 1.) Áthatva feladatának fontosságától a bizottság a javaslatot tüzetes és beható tárgyalás alávette és 1876. april havától f. évi (1877) május haváig folytatott tanácskozásaiban annak mind elveit, mind részletes intézkedéseit LI ülésben megvitatta, június és július hóban pedig VIII ülésben néhány fentartott elvi kérdést döntött el s a szövegezés végleges megállapításával foglalkozott. A bizottság a kormány által beterjesztett javaslatot a hozzácsatolt alapos és kimerítő indokok alapján átalánosságban elfogadta, mert mind alapelveit, mind rendszerét helyeseknek, az igazság és büntetöügyi politika követelményeinek megfelelőknek találtaMint az 1843. évi, úgy a jelen javaslat is, „az igazság és hasznosság egyesitett elveiből képezett alapelvben gyökerezik, készítésénél és megállapításánál az egyesítési elv szolgált irányul." (Ministeri indok 1. fent 27. 1.) A büntetendő cselekmények hármas felosztását: bűntettekre, vétségekre és kihágásokra fogadván el, a bűntettekről és vétségekről intézkedik, a kihágásokat a legjelesebb