Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

vállalat, melylyel c téren eddig találkoztunk, mutatja, hogy nálunk is élénken érzik ezen gyűjtemények hasznos voltát. A büntetötörvénykönyv ministeri indokai egy helyt egyenesen elismerik, hogy »a leghelyesebb értelmezője valamely törvény vitássá lett rendelkezésének: azon rendelkezés keletkeztének története.« (Anyaggyüjtem. II. k. 11.1.) Határozott nyilatkozatot tett e jelentőségről a codex tárgyalásakor annak nagytudományú előadója, hazánk kitűnő kriminalistája Dr. PAULER TIVADAR is a képviselőházban: »Hogy raj a törvény értelme, mondá ő, azt kivehetni a törvényt megelőző tárgyalásokból, javaslatokból, indítványokból is. Az egész világon ugy van, hogy a törvény magyarázatát elősegítik az alkotása alkalmával folytatott tárgyalások és ezekből kiindulva, nem lesz bíró, ki a törvényt máskép alkalmazhatná, mint a hogy a törvény intentiója és a szó értelme mutatja.« (Anyaggyüjtemény II. k. 303. 1.) És valóban alig fog kétségbe vonatni, hogy a törvény keletkezésének történetében, a megelőző munkálatokban, a magyarázat gazdag kincseket talál. És az értékesítés csak áldásos lesz, ha szem előtt tartatik egy jeles német jogász intelme, hogy sem a kormány indokolása, sem a parlamenti bizottságok jelentései, még kevésbé a parlamentben tett nyilatkozatok egy magukban nem tekinthetők egyoldalulag döntőknek, hanem hogy mindezek összesen és együttesen szolgáltatják az anyagot, melyből a törvény végleges értelme felismerhető. Az anyaggyüjtemény nem kommentár, nem tankönyv, hanem egyiknek is, másiknak is alapul szolgál. Számos tévedést csirájában képes elfojtani és számos termékeny eszmével gazdagítani a codex tanulmányát. A gyakorlatias tudománynak és a tudományos gyakorlatnak szolgálni: ez az anyaggyüjtemény sajátos hivatása. E szellemben ajánljuk azt pályatársaink figyelmébe és jó akaratába. Budapesten, 1879. deczember Irén,