Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

I. A btkv. tárgyalása átalánosságban. ha a tettes először követte volna el c büntettet. így HELIE Thcorie du Code pénal czimü nagytudományu művében czáfolva Carnotot azt mondja : „Tagadhatatlan, hogy a bűntettes kiszenvedvén első bűntettének büntetését, teljesen lefizette tartozását: meglakolt bűneért; ö e miatt nem vonható többé feleletre; de nem is ezért, hanem egyedül második bűntettéért vonatik felelősségre. Ezen újabb bűntett oly körülmények közt jön létre, a melyek a tettes bűnösségét fokozzák. Miért ne volna joga a törvényhozónak számításba venni a büntetés megállapításánál ezen körülményt ? Ez n^m tartozik többé az első, hanem a második bűntetthez, és jellemzi a cselekvő erkölcsiségét." És továbbá: „A büntetendő cselekmények egy osztályába tartozó cselekmények ismétlése képezi a visszaesést: de ha a két törvényszegés mindegyike külön osztályokba tartózik, ez esetben nem létez visszaesés, mert nem létez ugyanazon nemű bűntett szokásos elkövetése." Ugyanezt mondja ROSSI is: „A visszaesés a bűnösség súlyositása, az ugyanazon nemű bűntett elkövetése miatt." Határozottan nyilatkozik ez iránt Antonio Vismara: Della Recidiva nei reati czimü munkájában : „lényeges, hogy a megbüntetett, és a következő cselekmény között elvi egység, ugyanazon erkölcsi rugó, és a czélok rokonsága létezzék; a visszaesés nem jöhet számításba a büntető törvényben, csak ha a tettes „in eisdem sceleribus perseveret." Ugyanezen tant képviseli, habár kissé kiterjedettebb értelemben, BERNER is. Még csak JOHN tanát hozzuk fel, mert ebben a jelen törvényjavaslatnak e tárgyban elfogadott elve, úgy annak methodusa is praegnans indokát leli: „Somit bliebe nur noch die Frage übrig, ob der Strafscharfungsgrund des Rückfalles beizubehalten sei, wenn man den Begriff des Rückfalls auf die wiederholte Begehung desselben Verbrechens beschrankt. Der Grund für die Strafschárfung wird dann in der Neigung des Verbrechers zu finden sein, immerfort ein und dasselbe Verbrechen zu begehen. Nun bestreite ich zwar nicht, dass diese Neigung mit Bezúg auf einzelne Verbrechen beobachtet sei; ich bestreite nicht, dass eine derartige Neigung bei einzelnen Verbrechen eine erhöhte Bestrafung derselben nÖthig machen könne. Aber diese Thatsachen führen zunachst doch nur dazu, Straferhohungen wegen des Rückfalls bei diesen einzelnen Verbrechen anzuordnen. Will man aber den Rückfall als einen allgemeinen Strafscharfungsgrund aufstellen, so muss man die Thatsache beobachtet habén, dass jeder Verbrecher, gleichviel, welches Verbrechen er begangen habe, immer die verbrecherische Neigung habe, dasselbe von Neuem zu begehen. Und das ist es, was ich bestreite". Az eddigi fejtegetés eredménye gyanánt megállapítottnak lehet tekinteni, hogy helyes az 1843-ik évi és a jelen törvényjavaslatnak a visszaesés kérdésében elfogadott azon elve, melv szerint nem mindenik megbüntetett egyén által később elkövetett büntetendő cselekmény minősíti a cselekményt visszaeséssé, hanem hogy erre a cselekménynek, habár nem teljes azonossága, de legalább is az indokok és a megtámadott objectum hasonlatossága szükséges. . Eltér azonban a két javaslat az esetek száma tekintetében, melyekben a visszaesés annak fenn kiemelt következményeivel megállapíttatik. A visszaesés leggyakoribb esetét a vagyon elleni büntettek és vétségek képezik : rablás, zsarolás, lopás, sikkasztás vagy orgazdaság; ezen büntettek mind az objectum természetére, mind az indokokra nézve azonos cselekményeket képeznek; ezekre nézve a 3-27. §. megállapítja a visszaesésnek nemcsak a büntetés kimérésére, hanem maga a cselekmény természetére s a büntetés nemének megváltoztatására kiterjedő hatályát. Ugyanez rendeltetik a 359. §. 3-ik pontjában a csalásra nézve. A többi esetekben a minimum és maximum közötti tér elegendő módot nyújt a bírónak, a visszaesés nagyobb bünösségi fokának mérlegezésénél a megfelelő büntetést is megállapítani.