Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

I. Ministeri indokok. — 5. A büntetési rendszer. C) A magán-, közös és ir börtönrendszer. esetében, s csak is hat hónapnál nem hosszabb időre terjedő fogházra itélt fiatalkorú vétkesek ellen, javítási szempontból inditványoztatik alkalmaztatni, mely büntetés mindazonáltal ott, hol dologház létez, a fiatal vétkeseknek ily intézetekben foglalkoztatására változtatandó át. b) A közös rendszer. A jelen torvényjavaslat megállapításánál, sem az egyszerű közös rendszer, sem a közö* és hallgató rendszer nem tartatott a szabadságbüntetés legczélszerübb módozatának. Az első nálunk mai napig fennáll, de alig akadhatna valaki, a ki ennek mielőbbi megszüntetését ne tartaná szükségesnek. Ez azon rendszer, a melyről Schlatter oly találóan mondja: „hogy a bűntettesek casinója" ; mely Macaulay szerint nem egyéb, mint a bűn és gonoszság seminariuma, a melybe R ö d e r-ként az állam iskolába járni kényszeríti fegyenczeit, hol aztán csakhamaz a gonoszoknak valódi aristocratiája képződik; nem egyéb az mint Szemere Bertalan szerint „koporsó melyben a test megél, a belső erkölcsi ember pedig meghal." A vegyes és halgató rendszernek, ha az csupán elméleti szempontból, s csak is azon rendelkezések szerint tekintetik, melyek az ezen rendszer szerint szervezett fogházakra nézve megállapitvák, kétségtelenül meg van azon előnye, hogy a magánelzárás veszélyeit kikerüli, s mégis, ha kivihető volna, megakadályozná a foglyoknak egymással való érintkezését és az ebből származó veszélyeket. De e rendszer benső ellentétben szenved, s azért kivihetetlen. Nincs mód, nincs eszköz, nincs oly szigorú fegyelmi büntetés, mely tartósan és hosszú időn át lehetővé tegye, hogy a társas életre született ember, ha embertársai társaságában van, gondolatát ezekkel ne közölje. E természetellenes ellentét a rendszer alaptétele és az élet között, ez okozta, hogy a coldbathfieldsi auburnilag szervezett börtönben, ámbár minden 7-ik fogolyra 1 börtönőr esik, mégis évenkint mindenik fogoly 12—18 ízben büntettetett. Ha valamely rendszernek ez az eredménye; ha a gyakorlati élet azt bizonyítja, hogy azon alapeszme, a melyen az egész épül, a melytől üdvös hatása, mint legfőbb tényezötöl föltételezve van, nem valósitható meg, akkor bátran el lehet mondani, hogy e rendszer nem felel meg a czélnak. A ki Confortinak, az olaszországi „progetto di codice penale" bizottsági tárgyalása alkalmával, az alexandriai fegyintézet viszonyai iránt közlött észrevételeit olvassa, s azon rendkívül mesterkélt és szövevényes rendszabályokat figyelembe veszi, melyek ott a foglyok ellenőrzése végett alkalmazásban vannak a végett, nehogy azok észrevétlenül beszélhessenek egymással; s ha mindezek után meggyőződik, hogy ezen apparátussal sem akadályozható meg azok gondolatának egymással való közlése: az bizonyára nem fogja kívánni e kivihetetlen, és a felügyelő személyzet nagy száma miatt igen drága rendszernek behozatalát. Francziaországban a hallgatás csupán mint fegyelmi büntetés tartatott fenn, s mégis azon 80588 fegyelmi büntetés közül, mely az összes franczia börtönökben 1857-ben végrehajtatott, 40754 a beszélgetési tilalom megszegése miatt szabatott ki. Hogy e tilalom tiszta illusio marad ott, hol a foglyok együtt alusznak, vagy tágas munkatermekben gyér felügyelet alatt együtt dolgoznak, az mindinkább felismertetett, s ma már nem vonatik kétségbe. A hallgató rendszernek Magyarországban soha sem voltak nagyobb számú hívei. A közszellem s a nyilvánossági orgánumok, a börtönügyi literatura, a törvényhozási tárgyalások mai napig nem mutatnak fel oly jelenségeket, a melyekből következtetni lehetne, hogy e rendszer behozatala nálunk czélszerünek tartatnék. Az 1840. V. t.-czikk folytán kiküldött országos választmány 1841-ik évi deczember hó 13-ik napján tartott ülésének jegyzökönyve szerint, a hallgatórendszer behozatala is szóba hozatott ugyan, de ez főleg azon okból történt, hogy az országos választmány, mind a magán, mind a hallgató rendszerre alapított börtönrendszert kidolgozva mindkettőt mutassa be az országgyűlésnek ; mig némelyek ugyanazon ülésben a kisebb bűntettekre a hallgató, a súlyosabbra a magánrendszert kívánták alkalmaztatni. Az országos választmány többsége azonban mindkét indítványt mellőzte, s az országgyűlés is hozzájárult a választmánv nézetéhez. Az azóta tett alapos tapasztalások után pedig alig valószínű, hogy a hallgató rendszernek hívei Magyarországban szaporodtak volna. c) A vegyes rendszer. A vegyes rendszernek szintén több árnyalata van, melyek között, mint fentebb emiittetetett, a legnevezetesebb, az úgynevezett fokozati, a progressiv rendszer. E rendszer a magán és a közös rendszer alapelemeiből képeztetik; csakhogy mindkettőt a büntetés külön stádiumaiban felhasználva, a legnagyobb szigortól a teljes szabadság határáig