Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

i. Ministeri indokok. — 5. A büntetési rendszer. C) A magán-, közös és ir börtönrendszer. 57 s ezt maguk a magánrendszer legbuzgóhb hívei is beismerik, fe'lve tekintvén a pillanatra, midőn a fogoly a magánzárkából a szabad életbe kilép. RÖDER KÁROLY heidelbergi tanár, az általa kizárólag a javítási elméletre alapított magánrendszernek a continensen egyik legmakacsabb védője nyíltan bevallja, hogy az esetben, ha azt akarjuk, hogy a magánfogság jó eredménye csakhamar meg ne hiúsuljon, minden lehetőt el kell követni, hogy a fogolyra nézve a kiszabadulás ártalmatlanná tétessék; hogy e részben szükséges, miszerint a fogoly a magánelzárás után, mint a lábbadozó beteg, csak lassanként szoktattassék, az addig szigorú merevségben követett gyógykezelés kötelékeinek időnkénti tágítása által a rendes szabad élethez. E szoktatást, ezen utógyógykezelést RÖDER és a rendszer más hívei is, a kiszabadultakat segélyező és védő magántársulatokra akarják bizni; de ezeknek fennállása bizonytalan, s módjuk sincsen mindig abban, hogy a szabadultakra a szükséges mérvben felügyeljenek; mig másrészről a szabadult fogolytól is függ, ha vájjon kedve van-e magát az ily társulatok, vagy ezek egyes tagjai gyámkodásának alárendelni. A magánrendszerre vonatkozólag imént előadott észrevételek valódiságát a német birodalmi gyűlésnek a bűnt. tvk. javaslat fölötti tárgyalásai is igen élénken igazolják. A törvényjavaslatban ugyanis 6 évre tétetett a fegyházra elitéltek magánelzáratásának leghosszabb tartama. Ezzel szemben némelyek 1 évre, mások 2 évre kívánták azt leszállittatni; a 3 évi tartam, melyben végre a törvényhozás megállapodott, csak hosszú és élénk de egyszersmind igen tanulságos viták után állapíttathatott meg. Érdekes, s a szónok személyes tapasztalatainál fogva nyomatékos WiGERs-nek e parlamentben tartott beszéde, mert ezen szónok politikai bűntett miatt hosszabb ideig magánelzárásban szenvedvén, előadása a közvetlen tapasztalás erejével birt. „A műveltebb személy — mondá WIGERS — könnyebben elviseli a magánfogságot, mert szellemi foglalatossága által a magányhoz van szokva, de ha nem engedtetik meg neki a szellemi foglalatosság, ha gépies munkára, fegyelmi fenyíték által kényszeríttetik, mint kényszeríttetett például KINKEL GOTTFRIED, a német publicista és költő, ki ha kiszabadítása még jókor nem sikerül, a szellemi halál áldozata lesz; ha más oldalról az, a ki a kemény testi munkához van szokva, arra kárhoztatik, hogy a zárkában folyton ülve, izmos kezeivel szöjjön vagy fonjon: ez a legnagyobb kegyetlenkedés és természetellenes bánásmód." Tapasztalása szerint állítja WIGGERS, hogy mindazok, a kiken a magánelzárás szigorúan foganatosittatik, nem igen sok idő múlva tébolyodottakká lesznek. Az ö zárkája átellenében ült egy fegyencz, a ki gyilkosság miatt életfogytiglani, s egy másik, a ki gyújtogatás miatt 10 évi fegyházi büntetésre ítéltetett. Mindkettő még legfölebb csak két évet tölthetett a zárkában, s már is egészen tébolyodottak voltak. Az intézet igazgatósága elrendelte, hogy zárkáik ajtajai nappal nyitva tartassanak és csak a vasrostélyos ajtóval legyenek elzárva, a melyen át kinézhetni, hogy embert lássanak, mert különben fejőkkel a falnak rohantak volna. Az egyik majd néma fájdalomnak adta magát, s rendszerint az ajtónál, fejével a rostélyhoz támaszkodva áldogált, majd ismét örülési rohamok szállották meg; a másik egész napon át a zsoltárból énekelgetett, egyformán mindig, napkeltétől naplementig kevés félbeszakítással. Egy harmadik egészen maga volt a legfelső emeleten külön zárva, mert igen nehezen lehetett vele elbánni. Halálra volt egykor ítélve, s már a vesztőhelyen állott, midőn kegyelmet nyert. A zárkában nappal vidáman énekelgetett, s kitűnően fuvolázott; de közben-közben önmagát csúfolta ki, a mennyiben az úgynevezett hóhértánezot kezdte járni, dalaival tánczát kisérte ; és midőn tánczával a vesztőhelyre ért, ekkor ismét megnyílt előtte a borzasztó valóság, s ordított, mint az éhező vadállat. WIGERS a börtönfelügyelöktöl is azt hallotta, hogy a hosszú időre elitéltek, beszállittatásuk után rövid idő alatt elmebetegségbe esnek. WiGERs-nek nincsen bizalma a fegyházi igazgatóságok statistikai közleményeihez; mert mindenik börtönigazgató bizonyos előszeretettel viseltetik intézete iránt. Azután a magánfogság sem foganatosittathatik a legszigorúbb elkülönzés mellett sem akként, hogy a foglyok egymással egyátalában ne érintkezhetnének. 8