Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

i. Ministeri indokok. — 5. A büntetési rendszer, ü) A magán-, közös és ir börtönrendszer. 53 fogházbüntetés csak kivételesen alkalmazandó, politikai és gondatlanságból származott törvényszegések esetében". Az előadott indokokból, s a példák alapján fentartotta a jelen törvényjavaslat is az államfogházbüntetést, mely a sajtó utján elkövetett büntetendő cselekményekre nézve jelenleg is hatályban van, s az állam elleni törvényszegésekre nézve 1848-ig is gyakorlatban volt. Az alkalmazhatás tekintetében azonban különbség tétetett, a mennyiben, a mint már fentebb is kiemeltetett, nem valamennyi politikai bűntettre javasoltatik alkalmaztatni ezen büntetés. Vannak ugyanis az úgynevezett politikai büntettek között olyanok, melyek az ezeket elkövetőknek lelki romlottságát, már a cselekmény tárgyi minősége által annyira bélyegzik, hogy a politikai rajongás enyhitö szempontja nem képes lemosni rólok a gonoszság jellegét. A ki hazáját elárulja, azt idegen uralom alá akarván juttatni; a ki a haza területét szétszakítani törekszik; a ki az állam individualitását megsemmisíteni igyekszik: az ily egyén, tekintessék bár tette politikainak, s lett legyen bár cselekvésének rugonya más, mint a megvesztegetés, a müveit világ átalános meggyőződése szerint erkölcsileg is alacsony cselekményt követ el, s ennek irányában az egyszerű államfogházbüntetés alkalmazása, a mint büntető szempontból igazságtalan kedvezés, úgy másrészről a közerkölcsiség szempontjából is indokolatlan lenne. Az ilynemű cselekvésekre nem terjeszti ki a törvényjavaslat az államfogházbüntetést; ezek a közönséges bűntettekre megállapított büntetésekkel sújtatnak. C) A magán-, közös és ir börtönrendszer. Ismeretes dolog, mily rendkívüli tevékenység uralkodik a mult század vége óta egész a mai napig a börtönrendszernek — a büntetés czélja és feladatának megfelelő megállapítása körül, s ismeretesek a rendszerek is, melyek a tudomány és a gyakorlat férfiai által, a leghelyesebb és legczélszerübb rendszer igényével, egymással szemközt állíttatnak. Föjellemvonásuk szerint három külön rendszer létez: 1. az elkülönítési, 2. a közös és hallgató, 3. a vegyes rendszer. Mindhárom rendszernek többnemü árnyalatai vannak, így az eredeti philadelphiai rendszer szerint, a magánelzárás, mely az elitéltnek teljes elkülönítésével akként hajtatott végre, hogy az elzárt, fogságának egész tartama alatt senkivel, még az intézet hivatalnokaival, sőt a lelkészszel sem érintkezhetett, s minden munka nélkül, tompa elmerültségben töltötte fogsága éveit, ma még ott is, hol a magánrendszer fennáll, sok tekintetben mérsékelve van, s különösen a munkával való foglalkozás és az intézet felügyelő-személyzetével való érintkezés nemcsak meg van engedve, hanem mindenütt szabály gyanánt rendeltetik. A közös és hallgató, vagyis az auburni rendszer, mely Coldbathfielden és Alexandriában még tettleg fennáll, más helyeken az osztályozási rendszerbe ment át, és átalában véve az eleinte oly gyorsan elterjedt auburni rendszer ma már túlhaladott állapotnak tekinthető. A vegyes rendszernek is többféle árnyalatai vannak és ezek között a legnevezetesebb az, mely nem régen CROFTON által Irlandban a különböző rendszerek helyes alkotó elemeinek, a letartóztatás különböző részei és időszakai szerinti felosztása, s a czél elérésére helyesen combinált hatásuknak fokozatos kifejtése által hozatott létre, s mely rendszer az 1854-ik évi „irish prisons act" által a parliament megerősítését nyeré meg. E rendszer Európa több országa börtönrendszerének alapeszméjét képezvén: a vegyes fokozati rendszer elnevezése alatt ismertetik. Helyesen választatott-e a törvényjavaslat megállapításánál az ajánlatba hozott rendszer? ez igen komoly, s nagy jelentőségű kérdést képez. Szűkségesnek látszik ez okból, a létező főbb rendszereknek nemcsak alapvonásait, hanem az azok körül szerzett tapasztalásokat is, továbbá a szakférfiak véleményét, habár csak kivonatilag előterjeszteni, mert