Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

iG I. A btkv. tárgyalása átalánosságban. érvek ajánlották ; sőt az ellenkező irányban tett kise'rlet nem lehetett volna ment az újítás kezdeményezésének veszélyeitől. Ezen irányból származott az is, hogy a bélyeghamisítás, akár az állami bélyegekre vagy jegyekre, akár a termelök, gyárosok vagy kereskedők bélyegeire vonatkozólag követtetett el, egy fejezetbe, a XXXIV. fejezetbe foglaltatott, s nem elkülönítve az egyik rész a pénzhamisítás után, a másik pedig, mint a magánokmány hamisításának egyik neme, az okirathamisitásról szóló fejezetbe, vagy külön fejezetbe. A gyakorlati férfi igen valószínűleg szivesebben veszi ezen felosztást, mely szerint a pénz és ehez hasonló értékpapírok, valamint a szavazati jegyek stb. meghamisításán kívül, a hamisítás egvéb esetei, megszakitlan folytonosságban következő két fejezetbe foglaltattak. A törvényjavaslat az 1843-ik évi javaslat nyomán, az ügyvédi visszaéléseket, a mennyiben azok nem képeznek csupán fegyelmi vétséget, szintén külön fejezetben tárgyalja. Hogy a XLIII. fejezetben meghatározott cselekmények súlya, az egyszerű disciplinaris vétségeket fölülmúlja, az alig fog kétségbe vonatni; de ez esetben a büntető törvények súlya alá eső ilynemű visszaéléseknek, a hivatali büntettek utáni sorozása, e kétnemű cselekmények rokonsága által teljesen indokoltnak látszik. A beosztás mindig és mindenütt kiváló tárgya volt a vitáknak, s bármily rendszer követtessék, mindenik mellett marad az ellenvetésre elegendő anyag; mert a cselekmények változatos sokasága és különböző alakjai, több cselekménynek több büntető szempont alá eső természete, mindenkor tárgyául szolgálandnak a különböző systemák élességei, és a következetesség utáni törekvések kísérleteire. A jelen törvényjavaslat megállapításánál a büntettek és vétségek osztályozására és beosztására nézve, a cselekmények rokonságának irányadó tekintetén felül, kiválólag a gyakorlati czélszerüség tartatott szem előtt. Sikerült-e ezt elérni? azt a törvényhozás bölcsessége, s az élet állapitandja meg. 5. A büntetési rendszer. A büntető törvénykönyv legfontosabb, s horderejében legmesszebb ható része: a büntetési rendszer; ide értve nemcsak a büntetések nemeit, azok átváltoztathatóságát, ennek föltételeit s határait, vagy pedig az átváltozhatlanságot, hanem az egyes büntetendő cselekményekre megállapított büntetéseket is, mind minőségűk, mind mennyiségük tekintetében, kiterjedvén azok súlyositására és enyhítésére is. Ha hibás a büntetési rendszer, ha a büntetések nemei és mértéke nem felelnek meg az igazságnak, vagy ha azok meghatározásánál nem uralkodott a czélok és az eszközök, valamint a létező viszonyok tiszta felismerése, s nem ez gyakorolta a döntő befolyást: ez egymagában elég, a büntető törvénykönyv hatásában helyezett bizalom teljes meghiúsítására. Ez esetben a várt hasznos eredmények helyett okvetlenül a legártalmasabb következménveknek kell beállani. Mindenik büntetésnek, hogy az czélját elérje, igazságos arányban kell állania a cselekménynyel, a mely miatt alkalmaztatik, s midőn a törvényhozó ez iránt határoz, legalább átalánosságban, a mennyire lehet, számba kell vennie a büntetendő egyének külön individualitásait, s az ezekre, a bünhödésen kivül, a büntetés s annak mikénti végrehajtása által gyakorolni óhajtott hatást. Számba kell vennie ezen kivül a nép érzületét és szellemét is. A büntetés, mely a nép igazságérzetét sérti, mely azt eszközli, hogy a nép érzületében a bűntett iránti ellenszenv, a bűntettes iránti szánalom érzete által váltassék fel, mely mértéktelenül, s úgy szólván vakon sujt: az ily büntetés okvetlenül hatását téveszti és megszűnik hasznos lenni, mert gyűlöletessé válik. De másrészről szem előtt tartandó az is: hogy az aránytalanul enyhe büntetések által a bűntett mintegy felbátorittatik és szabadalmat nyer. Az államhatalmat, midőn ez a gonoszok megbüntetésével, a társadalom erkölcsi érdekeinek oltalmazásában jár el, ép oly kevéssé szabad erélyétöl megfosztani, mint cselekvését a büntetések jelentéktelensége