Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

i. Ministeri indokok. —- 4. A hármas felosztAo. — A beosztás. 13 tetendö cselekmény objectiv ismerve, vagyis a sikkasztás fogalma nem lenne megállapítható. A sorrend meghatározásánál kerülni kellett tehát a tisztán doctrinalis szempontoknak az áttekinthetőséget és a rokon természetű cselekményeknek egymás mellé sorozását akadályozó túlzásait, de kerülni kellett a rendszeretlenséget is. Gyakorlati szempontokból mellőztetett a fraczia code pénal után készített büntető törvényeknek hatféle beosztása: I. könyvekre, II. czímekre, III. fejezetekre, IV. osztálvokra, V. czikkekre, VI. szakaszokra. Ez először igen bonyolódott, s azonfölül gyakorlatilag nem hasznos; végre doctrinalis szempontból sem vihető ki következetesen. Az ezen beosztás subtilitásaiban nem annyira jártas egyénre mindig meglepő lesz a belga törvénykönyv azon felosztatása, mely szerint az V-ik czímben foglaltatik „lázadás" (rebellion) és ugyanazon czím alatt történik intézkedés „a nem engedélyezett sorsjátékról"; továbbá: „a gyári jegyek és a gyár titkainak jogtalan közléséről". Oly különbözők e cselekmények, s oly különböző objectumok ellen irányozvák, hogy azon közös jellemvonás daczára, a melylyel birnak, és melynél fogva mint a „közrend elleni cselekmények" egy czím alá foglaltattak, a különbség mégis erösebb, s ez által az egybefoglalás mesterséges. Már az 1843-iki magyar törvényjavaslat a részek, fejezetek és szakaszok szerinti átlátszóbb és könnyebben kezelhető beosztást fogadta el: a jelen javaslat is, ezen, Austriában úgy, mint egész Németországban is alkalmazott methodust tartotta fenn. E methodus szerint a jelen törvényjavaslat két részre oszlik. Az első, az átalán os rész tartalmazza mindazon átalános határozatokat, melyek, a mennyiben a „különös részben" egyes esetekre nézve ellenkező nem rendeltetik, az egész büntető törvénvkönw területén hatálylyal birnak, s a különös rész intézkedéseinek vagy előfeltételét vagy kiegészítését képezik. A második, vagyis a különös rész, az egyes büntettek és vétségek meghatározásáról és azok büntetéséről rendelkezik; s első sorban az állam és ennek intézménvei, valamint hitele elleni bűntetteket és vétségeket: az úgynevezett közbüntetteket és vétségeket tartalmazza; második sorban következnek a magánosok elleni büntettek és vétségek, ezen sorrendcen: a becsület, az élet, a testi épség, az egészség, a személyes szabadság és az egyéni jog, továbbá a vagyon elleni merényletek; végre nem ugyan az állam és annak intézményei ellen intézett, de mégis közveszélyes büntettek és vétségek. Kifogások tétethetnek egyik vagy másik fejezet elhelyezése ellen, már csak azért is, mert ugyanazon egy cselekmény különböző irányzatánál fogva, több szempont alá foglalható, a mint a súly azon cselekmény egyik vagy másik viszonylatára helyeztetik. Már fentebb érintetett e kérdés és példák is hozattak fel; e példák bővíthetők több cselekményre vonatkozólag; de annyi bizonyos, hogy oly beosztás, mely tökéletesen megfeleljen nemcsak az elméleti rendszeresség igényeinek, de egyszersmind a gyakorlat követelményeinek is, mindeddig sehol sem éretett el. Az indokok jelen részében előadatnak az okok, melyek a cselekményeknek e törvényjavaslatban követett beosztására nézve elhatározóknak találtattak; mindenekelőtt azonban annak igazolása látszik szűkségesnek, hogy az állam és intézményei elleni cselekvények a különös rész első fejezeteit foglalják el: holott ugyanezen cselekmények az 1843-ki javaslat anyagi részének utolsó fejezeteit képezik. Az 1843-ik évi javaslaton kiyül még csak az 1836., illetőleg 1839-ik évi badeni büntető törvénykönyv tervezete, s ennek alapján az ottani II. kamra törvényhozó bizottságának 1840-ik (.'vben elkészült javaslata fogadta el azon beosztást, mely szerint az állam és annak intézményei elleni cselekmények, valamint az ezekkel rokon természetű büntettek a törvénykönyv végére helyeztettek. JOLLY államtanácsos és az igazságűgyministerium elnöke, a kormány javaslatának elöterjeszt.-se alkalmával 1839-ik évi april hó 9-én erre azt