Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

i. Ministeri indokok. — 3. A törvényjavaslat tartalma. 33 loztatott egyszersmind. Miből áll mindenik büntetés? ezt tüzetesen kell tudnia a törvényhozónak és birónak ; mert ellenkező esetben az első nem képes meghatározni, hogy az alkalmazandó büntetés neme és mértéke arányban áll-e a meghatározott bűntett gonoszságával; s továbbá, hogy eléretik-e, vagy a leghelyesebben közvetittetik-e ez által azon czél, a melyet a törvényhozó a büntetéssel egybekapcsolni szűkségesnek tart ? A biró pedig nem volna képes megitélni, hogy a concret esetben, tekintve a cselekmény természetét, az enyhítő és súlyosító körülményeket: a szabadságbüntetés egyik vagy másik neme, rövidebb vagy hosszabb tartama által hárittatik-e a bűntettesre a szenvedésnek azon igazságos mennyisége, mely a törvényhozó akaratának megfelel. Ez iránt kellő tájékozást adni a törvényjavaslat, illetőleg a törvény feladata; a mi azonban ezen túl esik: az a végrehajtó hatalom körébe tartozik, mely a törvénynek megfelelő szükséges intézetek felállítására, azok felszerelésére, a személyzet alkalmazására, a büntetés végrehajtására nézve kiadandó utasítások és rendeletek által, megvalósítja a törvény rendelkezését. A büntetés végrehajtására megkívántató mellékintézkedések a szükség és a czélszerüség szerint a helyi viszonyok és egyéb körülmények folytán, gyakori változásoknak vannak kitéve ; e szükség és czélszerüség leghelyesebben a végrehajtó hatalom által ítéltetik meg, melynek e végett a törvény korlátai közt és a törvény czéljai megvalósítására kellő hatáskörrel kell bírnia. Ellenkező esetben a gyakori változások a viszonyokban, a törvényhozást minduntalan egy-egy alárendelt közigazgatási, vagy végrehajtási kérdéssel foglalkoztatnák; s a mi még ennél is nyomatékosabb: az állandóságra számított törvényben minduntalan egyes változásokat tennének szükségessé. Ez igen fontos tekintet, melyet az újabbkori törvényhozások kivétel nélkül szem előtt tartanak, s melynek megfelelöleg intézkednek a büntetés végrehajtása iránt is, a törvénybe foglalva azt, a mi oda tartozik, rendelet általi szabályozásnak hagyva fenn azt, a mi a törvény végrehajtása végett eszközlendö. Egy tekintet az újabbkori büntető törvénykönyvekbe, meggyőz mindenkit e tétel alaposságáról, melyet megerösitenek azon speciális törvények is, melyek a büntetési rendszer megváltoztatása, módosítása vagy szabályozása esetében, némely állam által a büntető törvénykönyvtől elkülönítve hozattak. Az 1863-ik évben készített a u s z t r i a i büntető törvénykönyv javaslata 45. §. tartalmaz ugyan némi intézkedést arra nézve, hogy a fegyház helyisége világos és egészséges legyen; a 46. §. meghatározza, hogy a fegyencz naponként meleg ételt, 1 font kenyeret és hetenként 1/i font hust kapjon; hogy miből álljon ágya, s hogy betegség esetében orvosi segélyben részesittessék; de már az 1867-iki javaslat sokkal átalánosabb intézkedésbe foglalta (41. §.) az előbbi javaslatnak rendelkezéseit, s a birodalmi tanács képviselőházi bizottsága is 1870. évi munkálatában (38. §.) az 1867-ik évi javaslatnak az előbbinél átalánosabb intézkedéseit fogadta el. — Nem ily részletes a szabadságbüntetések meghatározásáról rendelkező 1861-ik évi november hó 10-én kiadott bajor törvény, mig az ennek végrehajtásáról intézkedő 1869. évi juniushó 12-én kiadott három, igen terjedelmes királyi rendelet, az első 87, a második 90, a harmadik 84 §§-ban, s két mellékletben a legrészletesebb utasításokat és szabályokat tartalmazza. — A német birodalmi büntető törvénykönyv magáról a szabadságbüntetések végrehajtásáról mindössze négy szakaszban, a 15—18. §§-ban rendelkezik: az ezen rendelkezések végrehajtásának módozatait, az egyes országok törvényhozásának és a kormányok intézkedéseinek hagyván fenn. — Megemlítendő még a belga büntető törvénykönyv, mely a szabadságbüntetések végrehajtására vonatkozó intézkedéseket hét czikkben foglalja össze (art. 13., 14., 15., 16., 25., 26., 27.), melyekben alig van egyéb, mint az egyes büntetési nemek leghosszabb és legrövidebb tartamának meghatározása, s annak megállapítása, hogy mely büntetési nemmel van kényszermunka egybekötve. Belgiumban létrejött ugyan a Code hatálybalépte után, 1870-ben külön törvény a közös fogság és a magánfogság közötti arány meghatározására,