Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

I. Rész. III. Fej. 20. §. A képviselőház tárgyalása. Halálbüntetés. 235 bűnös esik. Pedig mindezen területeken ugyanazon törvények vannak érvényben, ugyanazon büntetés van Corsicában, Parisban, a volt Lotharingia régi területein, s van a Cher departementban. Ugyanazon büntettek miatt kivégzik itt is, ott is a bűnöst, a mennyiben elitéltetett és kegyelmet nem kapott. Es miért van egyik helyt annyi bűnös és miért nincs a másikon? A büntető törvénykönyv okozza ezt talán. Hiszen ez mindenütt ugyanaz. Nem. A különböző társadalmi viszonyok, ama különbségek, melyek a foglalkozásban, a nevelésben, a vagyoni állapotban és némelykor, mint Corsicában, a vérmérsékben és más okokban rejlenek. így tehát abból, hogy bizonyos időben kevesebb vagy több a bűntett: nem a büntetési rendszer befolyására, hanem más okokra kell következtetést vonni. Mondatott, hogy a halálbüntetés több államban megszüntettetett. De a legtöbb államban vissza is állíttatott. Az volt mondva, hogy politikai okoknál fogva. Lehetséges, ámbár nem merném azt mindenütt állítani. így például nem Freiburgban, Wiscousin tartományban Észak-Amerikában-, — de más államokban sem a politikai okok, hanem az igazságszolgáltatás és egyéb szükségletnek érdekei okozták a halálbüntetés visszaállítását; habár részemről nem akarom tagadni, hogy annak eltörlését bizonyos politikai okokból kezdeményezték, azokkal indokolták. A szükség kérdése az, a mely nézetem szerint eldöntendő. De előbb, mint sem erre positive áttérnék, legyen szabad egy ellenvetésre felelnem, a melyet talán előbb kellett volna felemlítenem és ez a helyrehozhatlanságérve. Ez a halálbüntetések elleni legerősebb érveknek egyike. A kit kivégeznek, azt feltámasztani nem lehet. Ez igaz; de ezen ellenvetés nemcsak a halálbüntetésre nézve áll. Helyre lehet-e hozni azon csapást, a melyet egy családapán ejtettek, a kit 20 esztendei börtönre ártatlanul Ítéltek el? Helyre lehet-e hozni a fájdalmat, a becsületvesztést, a vesztett időt, a vesztett élelmezési módot és alkalmat? Ezt helyrehozni nern lehet s csak elégtételt lehet némileg szolgáltatni. Mit bizonyít ez? Hogy a szabadságbüntetés is helyrehozhatlan, mint minden más büntetés nagyobb-kisebb mértékben. Es mire int ez? Arra, hogy a halálbüntetést csak ott alkalmazzuk, a hol azt igazsággal feltétlenül alkalmazandónak tartjuk; és hogy in concreto iparkodjunk oly eljárási szabályokat és elveket megállapítani, melyek a lehető legnagyobb biztonságot képesek nyújtani. Nemcsak a halálra itélendöt kell attól megóvni, hogy igazságtalanul el ne ítéltessék, hanem minden más bűnöst is. Hozzunk tehát oly törvényeket, a melyek emberileg biztosithatják a büntetés végrehajtásának igazságosságát. Sánczoljuk körül az eljárásban a büntetés alkalmazását a lehető garantiákkal; sánczoljuk körül akár a szavazatok egyhangúságával, mint a statáriumnál hajdan történt, vagy a szavazatok nagyobb számával; tartsuk fenn a kegyelmi jogot, melynek egyik feladata, hogy ott, hol a legkisebb kétség fenforog: szüntesse meg az ítélet végrehajtását és alkalmazzon más büntetésnemet. De a halálbüntetés szükségét tagadni nem merném. Nem merném azért, mert eltekintve az emberi természetet, azt egyátalában senki sem fogja állítani, hogy a halálbüntetésnek semmi hatása nincs, hogy az épen olyan, mintha nem léteznék; vagy hogy bizonyos esetekben, ha nem is igy volt mondva, de így értetett, még bűntettekre is bátorít. Tudtommal azon törvényhozások, a melyek megszüntették a halálbüntetést, ezt csak a rendes eljárásra nézve tették, s alig van törvényhozás, a mely fenn nem tartotta volna a halálbüntetést bizonyos rendkívüli körülményekre nézve. Ott van II. József; emberi érzületét, úgy hiszem, mindnyájan hódolva elismerjük. Az ö törvénykönyve véget vetett azon kegyetlen rendszernek, a mely még kegyes anyja, Mária Terézia nevét a constitutio criminalis Theresianában bitorolta ; de midőn megszüntette a halálbüntetést, behozta a rögtön itélö eljárást végső szükség eseteiben, midőn a megingatott közbátorságnak helyreállítása czéljából ezen eszközt alkalmazni kellett. A német jogászgyülés is a rendes eljárásban a halálbüntetés eltörlése mellett nyilatkozott; de háború és ostromállapot alkalmával