Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

I. Rész. III. Fej. 20. §. A képviselőház tárgyalása. Halálbüntetés. 225 töknek! Nem akad-e mindig ele'g vállalkozó oly bányai és gyári munkákra, a melyek bizonyos idö lefolyása után, a lassú, de bizonyos halált okvetlenül előidézik? És csak a rablógyilkosról tennők fel, hogy akkor, a mikor magát az életfogytiglani fegyházbüntetés által visszariasztani nem engedi: egy nyomorteljes és különben is bizonytalan tartamú életnek esetleges távoli koczkáztatása által fog visszarettentetni azon közeli és nagy előnyöktől, melyet neki számítása szerint a bűntett nyújtani fog, ha az végrehajtatik és fel nem fedeztetik. CANTU olasz történetíró BECCARIA életrajzának megírásánál hivatkozik egy esetre, mely szerint 1673. évben egy pénzhamisításért halálra itélt egyén a halálbüntetés végrehajtása után a pizai orvosi facultásnak adatott át boncztani kísérletek végett. A halálbüntetés végrehajtása nem sikerülvén, a boncztani kísérlet alatt az illető eszméletre jött, és titokban mint szolga a kórházban megtartatott. Ezen egyént a már egyszer épen rajta végrehajtott halálbüntetés sem volt képes elriasztani attól, hogy ismét büntettet kövessen el. Sorsát nem kerülte ki: a bitón halt meg (Mozgás). HOLTZENDORFF hivatkozik egy megbízható fegyházi lelkészre, ki azt állítja, hogy az általa ismert 167 kivégzett közül 161 olyan volt, ki mások kivégzésénél jelen volt. — BERNBEN egy halálos ítélet végrehajtása alkalmával bizonyos Hentzi nevü kocsis volt jelen, ki a halálbüntetés végrehajtása közben annyira megrázkódott, hogy igy kiáltott föl: Szeretném látni, ki fogja ezt követni! És közvetlenül követte ö maga: csakhamar azon halálbüntetés végrehajtása után nejét meggyilkolván, ö is kivégeztetett. Mindez és a gyilkosságért elitélt egyének azon vallomása, miszerint a tett elkövetése alkalmával a büntetés minőségére rendszerint nem gondolnak: átalában bizonyítja azt, hogy a halálbüntetésnek számbavehetöleg nagyobb elriasztó hatása nincsen, mint az életfogytig tartó fegyházbüntetésnek; és hogy ennélfogva ezen bűntetésnemet e szempontból czélszerünek nyilvánítani és fentartani nem lehet. (Helyeslés a baloldalon.) Mellőzendő a halálbüntetés azért is, mert rendkívüli körülményektől eltekintve ezen büntetés az állam czéljának megvalósítása szempontjából nélkülözhetlen szükséges eszköznek nem tekinthető. Az állam, a mindenható, a szuronyok százezreivel rendelkező állam áll itt szemben egy pár tehetetlen fegyenczczel, a kik életfogytiglan fegyházra vannak ítélve. Szándékosan mondtam egy pár fegyenczczel: mert hiszen a legutóbbi évek statistikai adatai, hála a humanismusnak, mutatják, hogy tényleg a végrehajtott halálbüntetések száma évről-évre kevesbedik; szándékosan mondottam csak egy pár fegyencz áll itt szembe a milliókkal, mert azon kérdés megbirálásánál, vajon az állam biztonságának szempontjából nélkülözhetlenül szükséges-e a halálbüntetés : csak a tényleg végrehajtott halálbüntetéseket lehet számba venni. Már pedig azt mondani, hogy az állam czélját csak úgy érheti el, az életbiztonságot csak úgy biztosithatja, ha a gondjaira bizott életekből kiván áldozatot: ez annyit tesz, mint elismerni, hogy a hatalom minden tényezőjével, a fegyenczörök százaival és a fegyházak erős falaival rendelkező állam tehetetlenebb, mint azon néhány fegyenc?, a kiknek az ellennézetüek véleménye szerint az állambiztonság szempontjából a vérpadra kellene hurczoltatniok. Én azt hiszem, hogy ily körülmények közt annak kimondása, hogy a halálbüntetés feltétlenül szükséges: alig tekinthető egyébnek, mint az állam tehetetlensége szégyenletes bevallásának. (Elénk helyeslés a baloldalon). A fennebbiekhez hozzájárul, hogy a halálbüntetés legóvatosabb kezelése sem teszi lehetetlenné azt, hogy ártatlanok ne hurczoltassanak a vérpadra. (Ugy van!) Vérlázító gondolat annak tudata, hogy az állam szigorú büntetése által lehetővé teszi, hogy ártatlanok a törvény nevében gyilkoltassanak meg. Hogy pedig ily esetek történhetnek, azt JEAN CALAS esete, és azóta fájdalom nagyon is sok eset bizonyítja. Pedig mennyi lehet még azon esetek száma, hol az elvérzö ártatlansága nem jő napfényre, hol a vérpad gyászleple az Örök feledésnek adja át. Hogy e feltevés 29