Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

222 II. A btkv. tárgyalása részleteiben. „21. §. Bűntettnek vagy vétségnek a bűntényt azon büntetés legsúlyosabb mérve minősíti, melyet a törvény ezen bűntényre szab" mellőztetett. Tárgyalása. [8.] [i.] Képviselőház igazságügyi bizottságának tárgyalása: Halálbüntetés. A 20-ik §-nál, Pauler Tivadar előadó mindenekelőtt azon principialis kérdést tartja eldöntendőnek, fentartassék-e a halálbüntetés vagy nem? A maga részéről a fentartásmellett nyilatkozik. Komjáthy Béla szükségtelennek tart minden indokolást s a halálbüntetés eltörlését inditványozza. Teleszky István elismeri ugyan a törvényhozás jogát e büntetés alkalmazására, s azt, hogy a javaslat e tekintetben a legszűkebb körre szorítkozott, de mégis ellene nyilatkozik a halálbüntetés fentartásának. Szilágyi Dezső a halálbüntetésnek, a büntetési rendszerbe való felvételét mindig összefüggésben levőnek találja az ország állapotaival, s ennélfogva concret kérdésnek tekintvén, azokat, kik reális okokat tudnak felhozni annak a büntetésnek a jelen büntetési rendszerből kitörlése mellett kéri, ne vonják meg azokat a bizottságtól, s ne szorítkozzanak ily egyszerű kijelentésekre. Pauler Tivadar előadó megjegyzi, hogy e tudományos kérdés már majdnem egy század óta annyira meg van vitatva, hogy mi szükség sincs jelenleg arra, hogy a bizottsági tagok érveiket itt kölcsönösen kicseréljék. Kijelenti, hogy magát nem is tartja semmiféle érv által e tekintetben capacitálhatónak. Horváth Lajos megjegyzi, hogy Teleszky, midőn elismerte a tételes törvény jogát a halálbüntetés alkalmazására, maga is a concret viszonyokból indul ki, s ezek mindig megérdemlik a vitatást. Maga a jelen viszonyok közt nem pártolhatná a halálbüntetésnek a magyar törvénykönyvből kihagyását, bár azt hiszi, hogy egy esetben sem lesz az végrehajtandó. Juhász Mihály nem fogadja el a halálbüntetés megtartását; hivatkozik saját kir. ügyészi tapasztalataira, s a statisticai adatokra, melyek szerint a halálbüntetési Ítéletek nem hajtattak végre, tehát nincs is reá szükség, mert különben az ítéletek foganatositandók lettek volna. A tapasztalat folytán azon meggyőződésben van, hogy nálunk e büntetés nem szükséges. Hodossy Imre nem az érzelmek, hanem az ész szempontjából tartja eldöntendőnek azon kérdést, hogy a mi concret hazai viszonyaink közt fentartassék-e e büntetés vagy nem. Az ellene eddig felhozott egyetlen érv, hogy az utóbbi években egy halálbüntetés sem hajtatott végre, mitsem bizonyít, mert a törvény meghozatalánál egyik fő momentum azon hatás is, melyet valamely büntetés már az által előidéz, hogy fel van véve a törvénybe. E hatás viszonyaink közt okvetlenül szükséges, nem nélkülözhető. Hivatkozva a ministerium indokolásában felhozott érvekre is, a halálbüntetés mellett szavaz. Perczel Béla igazságügyminister Juhász állítására csak kettőt jegyez meg: azt, hogy nagyon gyakoriak a folyamodások rögtönbirósági eljárás elrendelése iránt, s azt, hogy már maga ez eljárás elrendelése legtöbbször elég volt a megzavart jogbiztonság helyreállítására. A polgárisultság terén előbbre haladott államok közül nem egy tartotta a halálbüntetést mind e napig fenn, s nem egy eltörölvén azt, szükségesnek találta visszaállítását. E büntetés jelenlegi törvényeink szerint fennáll, s nem volna helyes a halálbüntetésnek minden átmenet nélküli kizárása. A javaslat pedig a legszűkebb körre szoritá azt, s e tekintetben szabadelvű haladást jelez. Annak hangsúlyozásával, hogy a kormány nagy súlyt helyez e tekintetbeni álláspontjának elfogadására, kéri a halálbüntetés fentartásának kimondását. Marsovszky Jenő mint végleges s állandóan megtartandó büntetést nem véli helyesnek a halálbüntetést, de speciális hazai viszonyainknál fogva jelenleg szükségesnek tartja azt a javaslat által restringált körben. Schmausz Endre ugy vélekedik, hogy azok, kik a halálbüntetés eltörlését akarják kimondani, a büntetések praeventiv hatását tagadják, s e nézethez nem járulhat. Azon körülmény, hogy a törvényhatóságok kérik a rögtönitélő eljárás elrendelését, bár a halálbüntetések nem hajtatnak