Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

I. Rész. II. Fej. 8. §. Ministeri indokok. A főrendiház tárgyalása. 209 súlya alá, ha a magyar állam, illetőleg a közös monarchia, vagy a törvényben különösen megjelölt államintézmények, vagy pedig az itteni közhatósági közegek ellen irányozvák. A felségsértésre nézve bizonyos, s a 125. és 126. §§. átolvasásából is kitűnik, hogy ez alatt nem értetik valamely külállam elleni, habár egyébként a törvényben meghatározott ismérvekkel biró merénylet vagy támadás. — Ugyanez áll a király bántalmazására, és a királyi ház tagjainak megsértésére nézve; mert a hol a törvényben ezen szó „király" használtatik, ott ez alatt mindenütt a magyar király értetik. Ezen értemény kizárólagossága kitűnik azon büntettek természetéből, melyeknek objectuma a király; de kiderül ez az illető szakaszok szövegéből is. Még világosabbá válik azonban ezen értemény az által, hogy oly esetben, melyben a törvény intézkedése a külföldi fejedelmekre is vonatkozik, ez ellentétben azon rendelkezésekkel, melyek kizárólag a magyar királyra vonatkoznak, megfelelő szövegezés által, különösen kifejeztetett. Minden kételyt eloszlat ez iránt a 125., 137., 138. §§. összehasonlítása a 261. §. 1) pontjával. — A III. fejezetben meghatározott „hűtlenségre" nézve szintén nem enged kételyt a törvényjavaslat az iránt, hogy ez alatt is csak a magyar állam, s illetőleg az „osztrák-magyar monarchia" elleni merénylet értetik. A 140., 141., 142., 144. §§-ban a bűntett objectuma gyanánt megjelölt „magyar állam" vagy „osztrákmagyar monarchia" teljesen kizárják ezen szakaszok alkalmazhatását minden oly esetben, melyben a cselekmény objectumát más állam képezi. — Hasonlólag áll ez a lázadás bűntettére nézve, melynek objectuma az illető szakaszokban szintén in specie van meghatározva: „a magyar törvényhozás" vagy „a magyar törvényhozás által elfogadott állami intézmények" (a 150. §. 2. 3.) világosan kifejezik, hogy az ezen szakaszban meghatározott bűntett nem foroghat fenn, ha a cselekmény más nemzet törvényhozó testülete vagy közhatósága ellen követtetik el. Ebből kiderül az is, hogy a 151. §-ban meghatározott cselekmény is egyedül a magyar állam polgárai nyugalmának megzavarására érthető. — Vonatkozik e szabály a „közhatóságok és a közhatósági közegek elleni erőszakra", és a VI. fejezetben meghatározott bűntettre és vétségre, valamint mindazon cselekményekre is, melyeknek valamely közhatósági közeg képezi alanyát vagy tárgyát. Mindez alig igényel magyarázatot, s közvetlenül azon értelmezési szabályból származik, mely szerint, „ha a törvény alkalmazhatóságainak eseteit in specie megjelöli, azon esetben annak alkalmazhatása minden más esetre nézve ki van zárva." De származik ez az államok jogából is, melynek mai állása szerint, mindenik állam csupán saját területét és intézményét oltalmazza; megbünteti ez okból mindazon belföldieket vagy külföldieket, a kik az ö léte vagy intézményei ellen a törvényben meghatározott merényletet akár belföldön, akár külföldön elkövetik, de gondoskodása semmikép sem terjed ki a külföld politikai intézményeinek oltalmára, vagy legalább nem annyira, hogy azokat a saját védelmére megállapított szabályokkal oltalmazná. Némely törvényhozás a külföld állami és politikai intézményei ellen belföldi által elkövetett merényletre nézve is megállapít ugyan külön büntetési szabályokat; de ezek rendszerint csak oly cselekményre vonatkoznak, a melyek a belföldet is veszélynek teszik vagy tehetik ki, s a büntetések ez esetben oly enyhék, hogy párhuzamba nem jöhetnek azon bünteté27