Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

I. Rész. II. Fej. 8. §. Ministeri indokok. A főrendiház tárgyalása 207 helyének törvényei egyaránt bűntettnek nyilvánítanak, az nem lett bűntetté a külföldi vagy belföldi törvény különös rendelete által; azon cseiekmény bűnösségét az erkölcsiség örök igazságú szabályai nyilatkoztatják ki, annak gonoszságát és tiltott voltát, minden kételyt kizárva, teljes felismerésre hozza az emberi lelkiismeret. Már a rómaik ismerték a büntettek azon nemét, melyek büntettek voltak és azoknak ismertettek mindenütt, a hol rendezett állami szervezetben éltek az emberek; a bűntettek ezen nemei, a „delicta juris gentium" megjelölés alatt foglaltak helyet a törvényekben. Mindenki tudja, hogy nem szabad gyilkolni, rabolni, lopni, hogy tiltva van másnak személyét, vagy vagyonát megsérteni, Magyarországban ép ugy, mint máshol. Ma a civilisatiónak csaknem egyenlő színvonalán élnek az európai nemzetek, s a közönséges büntettek bűnösségre nézve csaknem egyenlő alapelvek, csaknem egyenlő megállapítások vannak érvényben mindenütt. Ma tehát még kevésbé lehet kétséges, hogy büntetendő cselekményt képez-e más személyének vagy vagyonának jogtalan megtámadása, mint a régi korban. De a helyes igazságügyi politika sem engedi meg a gonosztevők büntetlenségét; sőt saját államunk jogrendé, saját polgáraink személy- és vagyonbiztonsága is nyíltan ellenzi, hogy honosaink által külföldön elkövetett büntettek tettesei, hazatértük által a büntetés alól fölmentessenek; mert ha ma mi hagyjuk büntetlenül a büntettet, melyet honosunk külföldön elkövetett, holnap külföldi szomszédunk fogja büntetlenül hagyni az ö alattvalója által a mi területünkön elkövetett gonosz merényletet, s a mely mérvben veszélyeztetik az itteni gonosztevők szomszédaink nyugalmát és biztonságát, azon mérvben fog a mi polgáraink nyugalma veszélyeztettetni a szomszéd országban lakó gonosztevők által. Ha eltekintve ezen messzebb ágazó folyományoktól, csupán igazságügyi szempontból tekintetik a kérdés, e körvonalban is lehetetlen fel nem ismerni, hogy a hazajövő bűntettes részére biztosított büntetlenségben egyrészről a vakmerőbb ravaszságnak nyujtatik előny, mig másrészről a bűntettes indirecte újabb bűntettre mintegy fölhivatik. Egy itteni honos lopást követ el a Lajthán túl valamely határvárosban, de tetten kapatik, s minthogy nem állott ellent, az ottani bíróság elé állíttatik, és elitéltetvén, büntette miatt bűnhődik. De föltéve az esetet, hogy a tolvaj ellenszegül üldözőjének, s tudva azt, hogy büntetlenül marad, ha sikerül magát ennek hatalmából kiszabadítva hazájába menekülni: vájjon nem ösztönöztetik-e a tolvaj, a büntetlenség kilátása által egy másik, az előbbinél súlyosabb bűntettre? vagyis arra, hogy üldözőjét megtámadva magát, habár annak élete elleni merénylet által is kiszabadítsa? — Nem ugyanezen ösztönt ébreszti-e fel a szökés által elérhető büntetlenség az esetben is, ha a külföldön elitélt, s az ottani börtönben létező egyén tudja, hogy a bármi uton, habár őrének meggyilkolása által elért megszökése és hazajutása által, mind előbbeni büntette, mind a szökés eszközölhetése czéljából elkövetett gyilkosság, büntetlenekké lesznek, s hogy előbbi bűntetteinek büntetését, egy újabb, sokkal borzasztóbb bűntett által végkép megszüntetheti. E szabály egyébiránt, bármily élesen tűnjenek elő annak következményei, nem mindenik állam által fogadtatott el teljesen, s minden folyományaiban. — A franczia „Code d'instruction criminelle" 5. czikke csak az esetben rendeli, illetőleg engedi, külföldön elkövetett bűntett miatt Francziaország területén megindittatni a bűnvádi eljárást: ha az állam s illetőleg annak hitele ellen, vagy pedig