Lőw Tóbiás: A magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről (1878:V. t.cz.) és teljes anyaggyűjteménye - 1. kötet (1880)

I. Rész. II. Fej. — 5. §. Min. indokok. A kiüb. tárgyalása. Képvh. tárgyalása. 193 Én az igazságügyi bizottság jelentéséből azt vettem ki, hogy szánde'ka a t. minister urnák és az igazságügyi bizottságnak is, úgy ajánlani a törvénykönyv elfogadását, hogy Horvátország által is ugyanazon alapon büntető törvénykönyv fogadtassék el. Ámde t. h. mi már most meghozunk egy törvényt, mely magyar honosnak nevezi a horvátországit is, s melynek hatálya bizonyos büntettek és vétségekre nézve kiterjed Horvátországra is. Hogy ezt ne foganatosítsuk, ha a bűntett Horvátországban követtetik el, ezt határozatlannak, kivihetetlennek tartom és azért szükséges lett volna, hogy már arra nézve, miután ezen törvényt csak úgy foganatosíthatjuk, ha Horvátország is hasonló törvényt fog életbeléptetni, egész biztosságunk volna, hogy Horvátország ezen törvényt csakugyan életbe fogja léptetni. Mert ha mi elfogadjuk ezen törvényt, s Horvátország nem fog ily törvényt elfogadni: azt kérdezem, hogyan fogjuk mi ezen törvény rendeletét foganatosítani horvátországi alattvalókra nézve, ha Horvátországban követtetik el a bűntény? Tegyük fel, hogy Horvátországban horvát alattvaló a magyar állam területe ellen fellázad, felségsértést követ el: most kérdezem, hogyan fog ezen törvény értelmében a törvényszék eljárni? Én tehát bátor volnék a t. igazságügyminister urat, vagy az előadó urat felkérni: méltóztassék e körülményre nézve felvilágosítani s a mennyiben teljes biztosság volna az iránt, hogy Horvátországban is hasonló törvény fog hozatni, természetesen megnyugszom, ellenkező esetben nem. Pauler Tivadar előadó: Az előttem szólott t. képviselő barátom kérdésére, mintegy felvilágosításul meg kell érintenem, hogy az 5. §. kimondja e törvénynek területi kiterjedését, kimondja azt, hogy e törvény kötelező a magyar államnak területén, tehát mindenkire nézve, a ki itt büntettet elkövet; akár legyen az belföldi, akár külföldi, ez a törvény lesz irányadó. Nem terjeszthettük mi ki e törvényt a társországokra, nem azok területére. Miért? Mert a mint tegnapelőtt mondottam és amint a t. ház előtt tudva van, mi feladtuk a törvényhozás egységét polgári és büntető ügyekben is az 1868 : XXX. t.-czikk által, midőn kimondtuk, hogy nekik saját autonóm törvényhozásuk van. De ha itt a magyar szent korona birodalmának területén követ el valaki büntettet, a ki például horvát, vagy pedig ha horvát külföldön követ el büntettet, s itt netán elfogatik, vagy ha a külföldieknek kiadatásáról van szó: ez esetekben mi a horvátot nem tekintjük külföldinek, hanem magyar honosnak s a szerint fogunk vele elbánni, mint a magyar honpolgárokkal bánunk el. így kellett intézkednünk, mert épen az 1868 : XXX. t.-cz., nem említve a régi törvényeket, nevezetesen az 1741 : LXI. t.-czikket, a mely világosan kimondja, hogy Dalmát-HorvátSzlavonország férfiai magyarok, kimondja, hogy egy a honosság, egy az állampolgári jog az egész szent korona birodalmának területén. A törvénynek területi határait tehát Magyarország szoros értelemben képezi az erdélyi részekkel, de ha horvát nemcsak itt követ el büntettet, hanem külföldön, és itt kerül kézre: akkor mi öt ki nem adjuk, s nem azon elvek szerint fogunk vele elbánni, a melyek a külföldiekre állanak, hanem azok szerint, melyek a magyar állampolgárokra meg vannak állapítva. A mi t. képviselőtársunk azon aggodalmát illeti, hogy hátha ők nem igy intézkednek s más elvek szerint járnak el: megjegyzem, hogy ez bennünket egyrészt nem korlátoz, mert tudjuk, hogy ők most micsoda elvek szerint járnak el és az ausztriai büntető törvénykönyv elvei e tekintetben részben megnyugtatók lehetnek a büntetésekre nézve. Az igazságügyi bizottság nagyon kívánatosnak tartotta, hogy ugyanazon egy korona területén ne legyen két különböző törvénykönyv, s miután azt nem lehet máskép elérni, mint egyetértésben a horvát kormánynyal, sőt miután nemcsak kívánatosnak, hanem szükségesnek tartjuk, hogy az úgynevezett államkötelék elleni bűntettekre nézve ugyanazon elvek és szabályok legyenek ott is, mint nálunk, a mit ismét nem lehet máskép elérni, mint az 1868 : XXX. t.-cz. értelmében: azt indítványozza, hogy a ministerium felhivassék, miszerint intézkedjék az iránt, hogy a mennyiben lehetséges hasonelvü, de az államkötelék 25